~ Anastasia Steele ~
A repülőgépen fészkelődöm a székemen, már csak percek választanak el az indulástól és az én szívem máris a torkomban dobog. Izgatott vagyok hogy három év után visszatérek Seattlebe. Érzem ahogy egyszerre önt el a melegség és reszketek mintha fáznék. - Hé! Jól vagy? - aggódva néz rám Kate aki mellettem ül. - Neked is meleged van? - fordulok felé. - Akinek melege van az nem reszket. - fogja meg remegő kezeimet. - Félek a repüléstől. - vallom be idegesen. - Nem inkább attól félsz hogy hosszú idő után most először térsz haza? - kérdezi mintha a fejembe látna. - De igen. - sóhajtok. - Annyira jó hogy itt vagy velem. - mosolyodok el. - Viccelsz? El sem tudok izgalmasabbat képzelni és egyébként is untam már Olaszországot. Haza akarok menni. - mosolyog vissza rám. - De a te otthonod New York. - nézek rá értetlenül. - Nem mindegy? - von vállat. - Remélem hogy nem csak miattam jössz Seattlebe. - nézek rá kérdőn. - Persze hogy nem. Tudod hogy megpályáztam egy újságírói munkát a Seattle Times Magazinnál és kaptam három hónap próbaidőt. Ha úgy vesszük nekem kell örülnöm hogy pont most kaptad meg apád munkáját. - válaszol. - Ne is emlegesd. - sóhajtok gondterhelten. - Nézd Ana! Tudom hogy aggódsz amiatt hogy képes leszel e társtulajdonosként vezetni egy hatalmas és sikeres céget, de hidd el nekem hogy én akár tűzbe is tenném a kezem érted. Büszke vagyok rád, hogy ilyen fiatalon máris főnök leszel. - nevet és próbál felvidítani amiért hálás is vagyok neki. - Kérem kapcsolják be magukat, máris felszállunk. - hajol le mellénk az egyik stewardess. - Rendben. - bólintok majd engedelmesen biztonságba helyezzük magunkat Katel. - Csak tudnám hogy ki lesz a másik. - gondolkodok hangosan. - Mit beszélsz? - Kate kíváncsian fordul felém. - Csak hangosan gondolkodok, hogy ki lesz a társtulajdonos akivel együtt kell majd dolgoznom. - válaszolok. - Emiatt ne aggódj. Biztos hogy valami öreg pasas lesz aki már első nap bepróbálkozik nálad. - kacsint rám. - Fúj! Ez nem vicces Kate. - szólok rá. - Szerintem az. - nevet. - Mindegy! Ma este úgy is megtudom. - vonok vállat. - Ma este? Mi lesz ma este? - lepődik meg. - Ugye csak viccelsz? - fordulok ismét felé miközben a repülő már teljes erővel Seattle felé tart. - Ma este lesz az apám tiszteletére rendezett party, amin hivatalosan is bejelnti a visszavonulását és hogy átadja nekem a cég rá eső részét. - magyarázom Katenek. - Elfelejtetted? Te vagy a plusz egy főm. - kétségbeesetten bámulok rá. - Nem felejtettem el ugyanis nem is mondtad nekem. - kissé felháborodik. - De mondtam. - erősködök. - Nem! Nem mondtad. Talán túlságosan lefoglalt a csomagolás, de nem mondtad. - csóválja a fejét. - Tényleg? - elbizonytalanodom az igazamat illetően. - Hazudnék én neked egy ilyen komoly ügyben? - vonja fel a szemöldökét. - Ne haragudj. Akkor most mondom. Ugye eljössz velem? - pislogok rá mint egy kisgyerek aki nagyon szeretne egy szelet csokoládét. - Lesz zene, pezsgő és jó pasik? - kérdezi. - Pezsgő biztos lesz, zene...öhm...gondolom valami lassú háttér zene, ami pedig a jó pasikat illeti...ez egy üzleti party...nem hiszem hogy lesznek velünk egy korú férfiak. - teljes komolysággal közlöm vele a rossz hírt. - Oké! A pezsgővel meggyőztél. - mosolyog. - Ezer hálám. - könnyebbülök meg. - Viszont ha ma este bulizunk akkor nem ártana kicsit pihenni út közben. - veszi elő az utazó párnáját és a nyakához igazítja. - Igazad van, de szerintem a partyn is tudunk majd aludni. - vigyorgok majd követve a példáját én is előveszem a párnám. - Szép álmokat. - suttogja én viszont csak mosolyogni tudok rajta hogy mennyire laza még egy több órás repülő úton is...
Néhány hosszú órával később végül megérkezünk Seattlebe. Már besötétedett és a város fényekbe borult. A bőröndöm magam mögött húzva már a kijárat felé tartok és ahogy kilépek az utcára megcsap Seattle kellemesen hűvös szele. - Látod ezt Kate? - nézek vissza a barátnőmre aki idő közben utolért. - Azt ne mond hogy nincs itt az apád. - mérgelődik. - Nem tudom. De nézd. - mutatok a messziről fénylő város felé. - Az otthonom. - mosolyodok el és most először örülök a visszatérésemnek. - Nagyon szép. - Kate is elámul. - Miss Steele? - közeledik felénk egy talpig feketébe öltözött alacsony férfi. - Én vagyok. - szólalok meg. - Az édesapja sofőrje vagyok, Paul. Ő küldött önökért. - mosolyog. - Oh! Nem ő jött? - csalódottan nézek Paulra. - Nem hölgyem. Az édesapja a partira készülődik, még nem írta meg a beszédét. - kapom meg a választ. - Nem is ő lenne ha időben elkészülne. - nevetek jó kedvűen. - Hol parkol? - kérdezi Kate a sofőrünktől. - Itt hölgyem. - mutat egy fekete limuzinra. - A csomagokat bízzák csak rám. Szálljanak be. - veszi ki a kezemből a táskámat majd a többit is elkezdi bepakolni a csomagtartóba, amíg Kate és én beülünk a csodás autóba. - Az apád nem spórolós típus ahogy látom. - Kate egy szem epret vesz a kezébe a limuzinba készített tálból. - Nem az a fajta. - csóválom a fejem. - Indulhatunk Miss Steele? - ül be a sofőr is a helyére miközben hátra fordul felénk. - Mindent bepakolt Paul? - kérdezem. - Igen, hölgyem. - bólint. - Akkor mehetünk, köszönöm. - mosolygok rá. - Te megírtad a beszéded? - kérdezi Kate miután elindulunk. - Igen. Még a múlt héten. - dőlök hátra, kényelembe helyezve magam. - Gondolom meg is tanultad. - cseverészik tovább. - Igen. Természetesen. Milyen benyomást keltenék ha úgy olvasnám fel azt a három sort amiben köszönetet mondok az apámnak. - túrok idegesen a hajamba. - Három sor? Csak? - döbben le Kate. - Kevés? - kérdezek vissza, mélyen belül tudtam hogy kevés, hiszen egy beszéd nem három sor és biztos hogy apámé is hosszabb lesz. - Túl kevés. De a legjobb barátnőd író, úgyhogy add csak ide, majd én írok valami szépet. - nyújtja felém a kezét. - Újságíró vagy és nem költő. - nevetek rá de azért átadom neki a beszédem. - Elég lesz egy köszönöm is. - nyújtja ki rám a nyelvét. - Köszönöm. - suttogom és tényleg hálás vagyok neki hogy ennyire segítőkész. - Miért álltunk meg Paul? - szólok előre amikor hirtelen megáll az autó. - Hosszú a sor Miss Steele, de amint tudok haladunk tovább. - válaszol. - Rendben. De nem akarok elkésni. - kissé feszülten bámulok ki az ablakon. - Hagyd már. Nem Paul tehet róla hogy dugóba kerültünk. - Kate csitít miközben a beszédemre firkál. - Ne haragudjon Paul. - Katenek igazat adva végül elnézést kérek. - Semmi gond Miss Steele, az a dolgom hogy ilyen helyzeteket is megoldjak. - beszél hozzám majd hirtelen megindul előre és jobbra balra manőverezik. - Paul! - sikítok fel. - Ez egy limuzin, túl nagy ahhoz hogy így közlekedni tudjon. - még a levegő is bennem akad. - Ez egy drága autó hölgyem, senki nem akarja összetörni, éppen ezért fognak az utunkból elállni, ahogy tudnak. - mosolyog elégedetten a visszapillantó tükörbe. - Ahogy gondolja. - fújom ki a levegőt. - Kész is van. - Kate hirtelen a kezembe nyomja a beszédem. - Mi a...- gyorsan végig szaladok a szövegen. - Ez csodás lett Kate. Köszönöm. - boldogan nézem az immár egy oldalas beszédemet. - Most már minden rendben lesz. - bólogatok bizakodva....
Alig húsz perc alatt sikerült haza jutnunk amiért hálás is voltam Paulnak és amíg ő felcipelte a bőröndöket a régi szobámba addig Kate és én apám szobájába indultunk. - Tisztelt hölgyeim és uraim...- a tükör előtt állt és a beszédét gyakorolta. - Azt hiszem vastapssal ünnepelnek ma téged. - szólalok meg hatalmas mosollyal az arcomon és a nyakába vetem magam. - Hiányoztál apa. - ölelem szorosan. - Te is hiányoztál kicsim. - megilletődve viszonozza az ölelésem. - Jó estét Mr. Steele. Igazán jóképű ma este ha szabad megjegyeznem. - öleli meg Kate is, hiszen amikor apa meglátogatott Olaszországban akkor Katet is megismerte, így már nem idegenekként köszöntötték egymást. - Én jóképű? Már csak egy bolond vénember vagyok. - nevetett apa. - Az én vénemberem. - bújok hozzá. - Örülök hogy épségben ideértetek. - puszilja meg a homlokom. - Hosszú volt az út. Jó lett volna pihenni de a parti az első. - Kate szinte sugárzik ahogy kiejti a parti szót, mintha nem is lenne fáradt. - Jó is hogy említed. Menjetek öltözzetek át, egy óra múlva indulnunk kell. - apa tessékel ki minket. - Még úgy is rengeteg időnk lesz beszélgetni. - teszi hozzá majd Kate és én a régi szobámba sietünk ahol már a bőröndjeink várnak ránk. - Még szerencse hogy ennyi fürdőszoba van itt, különben el sem készülnénk egy óra alatt. - jegyzem meg és az egyik fürdőbe rohanok hogy gyorsan rendbe szedjem magam. - Nem találom a rohadt fésűmet. - káromkodik Kate. - Vedd el az enyémet. - kiabálok ki a zuhany alól. - És az hol van? - szól vissza. - A zöld táskában. - felelek. - Oké. Köszi. - hallom ahogy elfoglalja a másik fürdőt és ő is készülődni kezd. Alig negyven perc múlva egyszerre lépünk be a szobába, teljesen elkészülve. - Hűha Ana! Ma tarolni fogsz. - ámuldozik Kate. - Azért te sem panaszkodhatsz. - kacsintok rá. - Menjünk. Apu már biztos vár. - karolok Katebe és le sietünk a nappaliba ahol már apa és Paul vár minket. - Gyönyörűek vagytok lányok. Ti lesztek az este fénypontjai. - apa elismerően szól, Paul pedig csak helyeslően bólogat. - Köszönjük Mr. Steele. - Kate büszkén forgolódik a ruhájában. - Indulhatunk? - fordulok apa felé. - Igen. - bólint majd, Kate, apa és én beülünk a limuzinba, Paul pedig már indít is hogy el ne késsünk az estélyről....
Hali!
VálaszTörlésNagyon szép lett a blog. Meg kell hogy dicsérjelek a logo miatt amit immár teljesen egyedül csináltál. Büszke vagyok rád kis tanítványom :D A szereplő leírások szintén fantasztikusak lettek. Nagyon tetszik az alapsztori és minden amit az eredetiből átdolgoztál. A karakterek közül akiket lecseréltél más színészekre szerintem jobban is illenek a szerepükhöz. És most rá is térek az első részre amit imádtam. Kate már most belopta magát a szívembe azzal hogy ennyire színes egyéniség és persze Anat is imádom. Kíváncsian várom hogy mi lesz a partin. Ezer millió puszi :D
Sziaaa
VálaszTörlésÉn mint hatalmas árnyalat rajongó most teljesen le vagyok döbbenve magamon, ugyanis nem gondoltam volna hogy ennyire tetszeni fog így átdolgozva is a történet. Csak ámulok hogy az alapokat véve egy teljesen új világot teremtettél a szereplőknek, miközben az eredetiségét sem veszítette el. A szereplőkért oda meg vissza vagyok, mindegyikük érdekesnek tűnik a leírás alapján. Alig várom már a többi részt is, az első szuper lett. Ana és Kate hazatérése érdekes volt, jó értelemben. Kate egy vicces csajszi, máris imádom. Jó hatással van Anara :)
Bonjour
VálaszTörlésMegdobogtattad a kicsi szívem amikor a másik blogon olvastam hogy megalkottad ezt a csodát. Én is szeretem a Szürke összes árnyalatát és most hogy olvashatom a szerelem ötven árnyalatát, teljesen fel vagyok dobva. A kinézet egyébként fenomenálisra sikerült, ismét a türkiz és a fehér hódít de azt kell mondjam hogy illik is a sztorihoz. Ami az első részt illeti, tökéletes bevezető volt. Ana végre ismét Seattleben van és Kate vele tartott. Kíváncsian várom hogyan veszi át az apja helyét, de tuti hogy ügyes lesz. Alig várom a kövi részt :D
Szióka!
VálaszTörlésEl sem hiszem hogy tényleg megcsináltad, fogalmad sincs hogy mennyire örülök neki. Én mondtam neked skypeon hogy nyugodtan vágj bele mert megy ez neked és tessék igazam volt. Teljesen egyedül szerkesztettél meg mindent a bloghoz és fantasztikus lett. A logo gyönyörűséges, nagyon ügyes vagy. Tetszik a menü megoldás is, így összeszedett és mindent könnyen meg lehet találni. Egyébként a szereplőknél meglepett hogy sok főszereplő más külsőt öltött, de mindegyik választás tökéletes, még jobb is mint az eredeti. Így szereplő leírás alapján nekem Mia és Ethan máris bejövős :D Az első rész szerintem is remek bevezető volt. Alig várom hogy a következő részt olvassam :)
Ciao!
VálaszTörlésEgy kissé elidőztem itt, ugyanis lekötött hogy szemügyre vegyem a blogot. Szép lett nagyon, utána meg a szereplők leírását olvastam, hááát mit ne mondjak lesz itt izgalom bőven, már abból kiindulva amit Christian és Elena titkol. Már most tetszik a történet, Mr. Grey szexisségégéből semmit nem vett el az hogy nem szadista. Nem is tudom szavakba önteni hogy mit érzek most hogy megalkottad ezt a blogot. Annyi biztos hogy rendszeres olvasód leszek ahogy az eddigi blogokon is. Ana és Kate amúgy nekem így elsőre szimpatikusak. A hosszú út után rájuk is fér a bulizás :D
Puszedli :D
VálaszTörlésWáááááá! Annyira király hogy megnyitottad az FSOL-t. Én már most a függője vagyok ugyanis a karakter leírásokat vagy százszor elolvastam és az első rész is nagyon tetszett. Ana visszatért régi otthonába és szerintem Kate részéről sokat jelent hogy vele tartott. Oh és míg el nem felejtem Ana apjának, Raynek a megalkotója egy ISTEN. Imádom Colin Firth-t. Szerintem Ray nagyon jó apa, ez már most az első részből is kiderült. Drukkolok Ana-nak hogy legalább olyan sikeres legyen mint Ray. Siess a folytatással :)
Hi :P
VálaszTörlésKérésednek eleget tettem, a szereplő leírásokkal kezdtem, és igazad volt, érdemes volt végig olvasni minden szereplő rövid jellemzését ugyanis mindegyik rejtett valami érdekességet. Nekem már most elnyerted a tetszésem ugyanis látszik hogy keményen dolgoztál ezen a blogon és az is látszik hogy tudod mit hogyan akarsz. Hatalmas tapsot érdemelsz. Élmény volt minden sort olvasni és természetesen az első rész fantasztikus lett. Örülök hogy Ana átveszi az apja helyét a cégnél. Már alig várom a többi részt. :)
Szia
VálaszTörlésJaj, de örülök hogy Ana szerepére Leightont választottad, persze Dakotával sincs semmi bajom, de Leighton az egyik legszebb színésznő aki ráadásul nagy kedvencem is + az sem elhanyagolható tényező hogy Blake is tökéletesen illik Kate szerepére. Bár megváltoztattad a karakterek nagy részét a filmhez képest, ennek ellenére olyan mintha mindegyikük egyenesen a könyvből lépett volna ki. Még arra is ügyeltél hogy a könyvben sok szőke csajszi dolgozik Christiannak. Én már most rajongok a Fifty Shades of Love-ért, és az első rész csak megerősített abban hogy ez egy szuper történet lesz, szóval várom a folytatást :)
Halihó :P
VálaszTörlésCsatlakozok az előttem szólókhoz. Minden dicsérő szóval egyetértek. Tetszik hogy lecserélted a karakterek nagy részét, nekem Mia, Kate és persze Ana a kedvencem. Az alaptörténet is tetszik, izgatottan várom hogy Ana milyen főnök lesz és hogy Christiannal hogyan jönnek majd ki egymással. Kate munkája is izgalmasnak tűnik. Az első résszel abszolút megfogtál, Ana és Kate barátsága nem ismer határokat, szó szerint. Ana apja pedig szintén szimpatikus. Nagyon várom a következő részt. Siess vele :P
Szió!
VálaszTörlésSzépséges lett a blog. Ismét igényes munkát végeztél és aprólékosan figyeltél a részletekre is ez a karakter leírásoknál is látszik. Nekem mindegyik szereplő tetszik, mindannyian sokat tesznek hozzá a sztorihoz. A bevezető rész vagyis a Hazatérés is nagyon tetszett. Ana fiatal kora ellenére szerintem helyt áll majd a cégnél és persze Kate is szuper újságíró lesz. Nekem ők ketten az eredeti műben is a kedvenceim voltak, itt is szeretem őket. Blake és Leighton a lehető legjobb választás volt a megformálóiknak. Kérlek nagyon siess a következő résszel mert már alig váááárom :D
Szia :)
VálaszTörlésNagyon tetszett az első fejezet. minden szereplő szimpatikus, és örülök neki,hogy Seattle-ben fog játszódni a sztori. Kíváncsian várom a partit és annak részleteit.
Puszi:)