II. Az üzlettárs

Zene: Backstreet Boys - Show 'Em

~ Anastasia Steele ~

- Gyönyörű ez a ház. - lépek ki a limuzinból, miközben alaposan szemügyre veszem az estély helyszínét. - Emlékszel még erre a házra ugye? - apám áll meg mellettem. - Igen. Grace és Carrick otthona. - mosolyodok el, az a sok emlék ami ide köt, hirtelen mind felrémlik. - De miért itt tartják az estélyt? - értetlenül nézek rá miközben Kate is csatlakozik hozzánk. - Meglepetés. - kacsint rám majd kézen fog és elindulunk a kivilágított ház bejárata felé. - Utálom a meglepetéseket. - vágok fancsali képet de ahogy belépünk az ajtón egy széles mosolyt erőltetek magamra. Az erőltetett bájcsevej sosem volt az erősségem. - Ott van pár üzlettársam, beszélek velük. - apám egy pillanat alatt tűnik el mellőlem a tömegben. - Kate. - fordulok barátnőm felé. - Nekem kell egy ital. - indul meg a bár felé, én éppen követném amikor egy kéz visszaránt. - Hé! - meglepve fordulok vissza hogy lássam ki ennyire tolakodó. - Ana! - egy hatalmas vigyor fogad. - Elliot. - mosolyogva ölelem meg rég nem látott barátomat. - Ezer éve nem láttalak. Jól nézel ki. - alaposan szemügyre vesz. - Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz. - bólogatok elismerően. - Mia is itt van? - kérdezem kíváncsian. - Nem tudott eljönni, Párizsban van. A jövő héten jön haza. - válaszol. - Oh! Értem. - kissé csalódottan fogadom hogy Mia nincs itt. - Miért a ti házatokban van a fogadás? - érdeklődök. - Majd meg tudod. - nevet. - Apád mondta hogy nem rég szakítottál az olasz barátoddal. - kezd csevegni velem. - Igen. - bólintok miközben egy pezsgőt emelek le az egyik tálcáról. - És te? Van valakid? - mosolygok rá hiszen sejtem a válaszát. - Nem, nincs. De épp most néztem ki magamnak egy gyönyörű hölgyet. - mutat a bár felé. - Kit? - fordulok a lány felé akit szinte pislogás nélkül bámul. - Még nem ismerem, de muszáj meg tudnom hogy ki ő. - le van nyűgözve. - Ő ott, Kate. - nevetem el magam amikor meglátom hogy ki keltette fel Elliot érdeklődését. - Ismered? - hirtelen izgatottá válik. - A lakótársam, velem jött Olaszországból. - válaszolok. - És milyen? - le sem tudná tagadni hogy Kate mennyire felkeltette az érdeklődését. - Menj. Beszélgess vele. Ismerd meg. - lököm gyengéden a bár felé. - Oké. - határozottan indul meg Kate felé, én pedig mosolyogva nézem ahogy beszélgetni kezdenek. - Ana, drágám, te vagy az? - Grace hangját ezer közül is felismerném. - Igen. - fordulok felé és azonnal átölelem majd Carrick is üdvözöl. - Hiányoztatok. - vallom be őszintén. - Te is nekünk. - Grace az arcomat simogatja. - Gyönyörű nővé cseperedtél. - ölel magához ismét. - Köszönöm Grace. - mosolygok. - Oh! Most jön apád beszéde. - hirtelen mindenki egy csoportba gyűlik így én elszakadok Gracetől. - Tisztelt hölgyeim és uraim...- apám hangja erősen szól a hangszóróból. - Hatalmas megtiszteltetés volt sikerre vinni több céget is, azt hiszem az üzleti sikereimen kívül csak egy valamire lehetek még ennyire büszke...- egyenesen rám néz, a tömeg pedig követi a példáját. Zavarba jövök és azonnal elpirulok ugyanakkor meg is hatódok apám szavait hallva. - De ideje visszavonulnom. Nem nekem való már egy cég vezetése. Egy nálam jóval fiatalabb, okosabb és elbűvölőbb személyre bízom, a lányom Ana veszi át a helyem, ugyanis el sem tudok nála jobb embert képzelni erre a feladatra. - mosolyog. - Ana kérlek. - nyújtja felém a kezét. - Köszönöm. - lépek mellé és átölelem majd átveszem tőle a szót. - Az apám mindig is a példaképem volt, nem csak a munkában elért sikerei miatt, hanem azért is mert egymaga nevelt fel és mindig ott volt mellettem ha szükségem volt rá. Emlékszem amikor biciklizni tanított...- csordul ki néhány könnycsepp a szememből. - Azt mondta hogy " Ana! Bármire képes vagy, kicsim. Csak akarnod kell! " - boldogan idézem a szavait. - De azt nem tette hozzá hogy képes vagyok rá mert ő mellettem van. - törölgetem a kósza könnycseppeket az arcomról. - Csak remélni merem hogy egy nap olyan bölcs és sikeres leszek mint amilyen ő. - bólogatok a szavaimra. - És köszönöm hogy itt lehetek. - fejezem be a beszédem és apám felé fordulva szorosan átölelem. - Mindannyian örülünk hogy itt vagy. - szólal meg ezúttal egy hölgy akit a cég szóvivőjeként ismertem meg. - Ana nem lesz egyedül, hiszen akárcsak Raynek, neki is lesz üzlettársa. - elérkezett a pillanat amikor végre megtudom hogy kivel kell majd együtt dolgoznom és én kíváncsian fürkészem a tömeget. - Sokan ismerik őt, fiatal kora ellenére az egyik ha nem a legsikeresebb üzletember, Christian Grey. - a neve ismerős és rémlik is hogy kiről van szó, de igazán csak akkor ugrik be hogy kiről van szó amikor megpillantom őt. Minden szempár rászegeződik, a hölgy vendégek tagadni sem tudnák vonzalmukat a nagy és híres Christian Grey iránt. - Örülök hogy megújul a cég. - viccelődik de én valahogy úgy érzem hogy erőltetett az egész jó kedv amit magából sugároz. - Anastasia! Örülök hogy együtt fogunk dolgozni. - nyújtja felém a kezét. - Én is örülök. - szűkszavúan felelek és kezet fogok vele. Egy pillanatra mintha áramütés ért volna, az érintése nyomán mintha perzselne a bőröm. Ez megrémít és hamar ki is húzom a kezem az övéből. Pár perc bájcsevegés után hatalmas léptekkel indulok meg a bárpult felé ahol Elliot és Kate láthatóan élvezik egymás társaságát. - Miért nem mondtad hogy a testvéred lesz az üzlettársam. - förmedek rá Elliotra. - Nem mindegy hogy kivel kell dolgoznod? A munka az munka. - von vállat. - Nagyon helyes. - Kate suttog a fülembe, de ehhez most egyáltalán nincs humorom. - Nem is ismerem őt. Amikor kicsik voltunk ő soha nem volt otthon és ahogy egyre idősödtünk olyan volt mintha nem is élne veletek. Kicsi korunk óta barátok vagyunk Elliot, a szüleiteknél rengeteg időt töltöttem, de Christaint....csak látásból ismerem. Mindig olyan rideg, komoly és távolság tartó volt. - hadarom feszülten. - Most lesz alkalmad megismerni. Christian nem rossz csak nehéz múlt áll a háta mögött. Ne legyél előítéletes. - Elliot szavai elgondolkodtatnak egy pillanatra de cseppet sem változtatnak azon hogy félelem fog el a gondolattól is hogy Christian Grey lett az üzlettársam. - Ana! Ne mond hogy neked nem tetszik, a pasi egy igazi görög isten. - Kate ismét közelebb hajol hozzám és halkan suttogja a szavakat, hogy Elliot nehogy félre értse őt. - Nem érdekel hogy mennyire jóképű vagy szívdöglesztő. - sóhajtok lemondóan, de titkon azért egyet kell értenem Katel. - Megkeresem apát. - indulok meg a tömeg felé, közben arról győzködve magam hogy együtt tudok majd dolgozni Christiannal, a külső tulajdonságairól pedig inkább el is terelem a gondolataim, nem rég ért véget egy viharos kapcsolatom, a legkevésbé sem akarok egy újat kezdeni. - Anastasia. - a figyelmetlenségemnek köszönhetően Christianba botlok. - Csak Ana. - nézek fel szürke szemeibe. - Rendben. Ana. - mosolyodik el. - Az előbb olyan gyorsan elrohantál. - néz rám valami furcsa megmagyarázhatatlan tekintettel. - Igen. A bárpultnál ülnek a barátaim, csatlakoztam hozzájuk egy italra. - mutatok az említett irányba. - Ismered Elliotot? - kérdezi kedvesen, de nem tűnik meglepettnek, mintha csak azért kérdezné hogy szóval tartson. - Igen. Sok időt töltöttem gyerekkoromban ebben a házban. - válaszolok mintha nem vettem volna észre hogy nagyon is tudja ki vagyok. - Oh! Már emlékszem. - bájolog tovább. - Christian. - egy szőke nő lép mellénk. - Te Ana vagy igaz? - fordul felém, nem nézek ki belőle sokat már ami a szellemi képességét illeti, tekintve hogy ma este többször is elhangzott a nevem. - Igen. - erőt veszek magamon és a legkedvesebb mosolyomat villantom rá. - Én Giselle vagyok de mindenki csak Giginek szólít. - mutatkozik be. - Örvendek. - bólintok. - Elbűvölő a feleséged. - pillantok Christianra aki mintha a szavaim hallatán elfelejtett volna lélegezni is. - Nem a feleségem. - komor képet vág. - A barátnője vagyok. - Gigi javít ki. - Még az sem teljesen igaz. - Christian jó kedve egy pillanat alatt elillant és most mintha hirtelen egy teljesen más ember állna előttem. - Értem. - kissé összezavarodva és ledöbbenve állok előttük. Fogalmam sincs hogy mit mondhatnék, kínos hogy ők ketten még maguk sem tudják pontosan meghatározni hogy milyen kapcsolatban vannak egymással, persze azért van pár tippem. - Christian felkérhetem a kísérődet egy táncra? - egy idősebb férfi szólal meg Gigi mellett. - Igen. - adja meg a választ röviden Christian és ahogy Gigi mosolyogva eltáncol tőlünk, Christian figyelme ismét teljesen rám szegeződik. - Esetleg van kedved táncolni? - nyújtja felém a kezét. - Nem tudok táncolni. - hazudom, hogy ne tűnjön visszautasításnak. - Régen sokat táncoltatok Miaval, akkor nem úgy tűnt hogy nem tudsz. - nevet. - Azt hittem nem emlékszel rám. - célozgatok a beszélgetésünk elejére amikor még nem tudta vagy nem akarta tudni hogy ismerem Elliotot. - Azóta már eszembe jutott. - könnyedén kivágja magát a szorult helyzetből. - Nem bánom. - fogtam meg végül a kezét és ő a táncolók közé vezetett. Szerencsétlenségemre éppen egy lassú dal következett. Egyik kezét a derekamra csúsztatta és közelebb vont magához, másik kezében az enyémet tartva. - Holnap jön néhány ügyfelünk, üzleti ebédre. Neked is részt kell venned. - figyelmeztet miközben lassan táncolni kezdünk. - Tudom. Már megkaptam az e-mailt. - felelem, de nehezemre esik hangot kiadni, nem ismerem őt mégis képes ilyen erős hatással lenni rám az érintésével. - Egyedül jöttél ma este? - kérdezi. - Nem. A legjobb barátnőm Kate kísért el. A szőke lány aki Elliottal van. - biccentek az említettek felé. - Úgy értettem hogy...- néz a szemembe de nem fejezi be a mondatot. - Úgy érted hogy van e barátom? - reflexből grimaszra húzom ajkaimat. - Mielőtt visszajöttem Seattlebe szakítottunk, nem mintha rád tartozna. - zavart hogy ilyen személyes kérdést tett fel. - Nem akartam tolakodó lenni. - figyel, érdekli hogy miért reagáltam ennyire hevesen. - De az voltál. - lépek el tőle és faképnél hagyom. Ez az este már túl sok számomra. Képtelen vagyok tovább bájologni. - Kate. - sietek az említetthez. - Haza megyek. Lefárasztott az utazás és már elmúlt éjfél is. - nézek az órámra. - Veled menjek? - áll fel, de látom rajta hogy jól érzi magát Elliot társaságában. - Nem. Maradj csak. - csóválom a fejem mosolyogva. - Te meg vigyázz rá. - kacsintok Elliotra. - Ha látjátok apát, kérlek mondjátok meg neki hogy elmentem. - intek nekik és a kijárat felé indulok. - Paul. - pillantom meg a sofőrünket. - Igen, Miss Steele? - azonnal reagál. - Kérem hozza a kocsit. Szeretnék haza menni. - kérem kedvesen. - Máris hölgyem. - bólint és elsiet. A hideg Seattlei levegőtől libabőrös leszek és míg Pault várom kezemmel simogatom a vállam hogy ne fázzak annyira. - Ana! - hirtelen egy férfi zakó simul a hátamra. Ahogy megfordulok Christian áll előttem. - Szeretnék elnézést kérni. Nem akartam tolakodó lenni csak kíváncsivá tettél. - magyarázkodik. - Kíváncsivá tettelek? - értetlenül nézek rá. - Mégis mivel? - vonok vállat. - Csak úgy. Érdekelt. - félmosolyra húzza ajkait. - Rendben. - bólintok majd Paul jelenik meg az autóval. - Holnap találkozunk az irodában. - veszem le a zakóját. - Köszönöm. - nyújtom át neki. - Viszlát holnap, Ana. - veszi vissza a zakóját. - Viszlát. - intek már a limuzinba ülve. - Mehetünk, Paul. - szólok előre a sofőrnek és lassan elhajtunk....