VIII. Megállapodás

Zene: Leighton Meester - Heartstrings

~ Anastasia Steele ~

Reggel hirtelen ébredek fel és azonnal Christian felé fordulok majd a takaró alá nézve észreveszem hogy rajtam van a hálóingem. - Mit nézel? - kérdezi kíváncsian amikor a mocorgásomnak hála ő is magához tér. - Te öltöztettél fel? - kérdezem rémülten. - Miről beszélsz? Haza jöttünk a vacsoráról és te magad öltöztél fel. - úgy néz rám mintha megőrültem volna és már én is kezdem magam úgy érezni. - De miután lefeküdtünk aludni...- nem merem befejezni a mondatot. - Azonnal elaludtál. - mondja mosolyogva. - Akkor csak álmodtam. - sóhajtok csalódottan. - Mit álmodtál? És miért gondoltad hogy én öltöztettelek fel? - érdeklődik. - Nem hiszem el hogy csak álom volt. - hajtom a fejem a tenyerembe, nem tudom elhinni hogy nem volt valóság, hogy Christian és én nem szeretkeztünk. - Ana! - húz magához és átölel. - Mit álmodtál? - kérdezi ismét. - Nem akarom elmondani. - szégyenlősen bújok hozzá. - Miért? Annyira rossz volt? - aggódva néz rám. - Nem rémálom volt hanem...- ismét félbehagyom a mondatot. - Hanem? - továbbra sem hagyja annyiban, tudni akarja és tudom hogy addig úgy sem hagy békén amíg el nem mondom neki, ezért megadom magam. - Azt álmodtam hogy mi...szeretkeztünk. - az arcom a nyakába fúrom hogy elrejtsem előle a zavaromat. - Ebben nincs semmi rossz. - simogatja a hajam. - De igen, van. Az hogy nem volt valóság. - meglepem őt és saját magamat is a szavaimmal. - Szeretnéd hogy megtörténjen? - ezúttal ő lep meg a kérdésével. - Nem. - még most sem merek rá nézni. - Attól volt szép hogy hirtelen történt és mind a ketten akartuk. - bújok ki az öleléséből és az ajtó felé indulok. - Most hová mész? - kíváncsian néz. - Megígértem Katenek hogy ma együtt reggelizünk. Majd az irodában találkozunk. Szia. - rohanok a szobámba ahol gyorsan lezuhanyzok és felöltözök majd a kijárat felé sietek ahol Taylor fogad. - Jó reggelt Miss Steele. Mr. Grey szólt hogy elmegy. Elviszem önt. - mosolyog rám. - Jó reggelt, Taylor. Köszönöm, az jó lesz. - pattanok be az autóba ellenkezés nélkül. - A Gilmore kávézóhoz, kérem. - adom meg az uticélt és indulunk is. Szerencsére nem túl nagy a forgalom, kivételesen így alig negyed óra múlva már a kis kávézóhoz érünk, ahol Kate már az egyik asztalnál ülve vár rám. - Köszönöm Taylor, hogy elhozott. - mosolygok rá. - Igazán nincs mit Miss Steele. Itt megvárom. - biccent de már nem felelek semmit, csak gyorsan Katehez sietek. - Azt hittem hogy már el sem jössz. - Kate sértetten köszönt. - Ne haragudj, de furcsa reggelem volt. - sóhajtok és leülök a vele szemben levő székre. - Furcsa? Miért, mi történt? Oliver? - rögtön pánikol. - Nem Oliver. - csóválom a fejem. 

- Furcsa álmom volt az éjjel és amikor reggel felébredtem azt hittem hogy az a valóság volt. Szegény Christiant is felébresztettem a mocorgásommal. - forgatom a szemem. - Te vele alszol? - kikerekedett szemekkel bámul rám. - Igen. - vonok vállat. - Lefeküdtél vele? - faggat tovább. - Nem! Nem! Dehogy! - tiltakozok. - De pont azt álmodtam hogy...megtörtént. - szégyenlem el magam. - Nem ismerek rád Ana. - helytelenítően rázza a fejét. - A barátságodra van szükségem nem arra hogy szigorú szülőként viselkedj velem. - jegyzem meg halkan majd intek a pincérnek és rendelek egy kávét. - Oké! Igazad van. - bocsánatkérően néz rám. - Tehát most már hivatalosan is együtt vagytok? - most már kedvesebben kérdez. - Igen. - mosolyodok el. - Szereted? - kortyol a teájába, de közben le sem veszi rólam kíváncsi tekintetét. - Tudom hogy őrültségnek hangzik de igen, azt hiszem szeretem. Egy hét nem sok idő, mégis elég volt ahhoz hogy...beleszeressek. - vallom be őszintén, Katenek soha nem hazudnék, ha nem muszáj. - Egyáltalán nem hangzik őrültségnek. - mosolyog. - Hiszen én is csak egy hete ismerem Elliotot és szeretem őt. - olyan könnyedén mondja ki hogy szereti, pedig eddig ő volt az kettőnk közül aki kerülte az érzelgős szövegeket. - Örülök nektek Kate. - mondom őszintén. - Én is örülök nektek. - utal Christianra és rám de az arckifejezésén elnevetem magam. - Tudom hogy most ezt csak azért mondod mert nem akarsz megbántani. - kacarászok. - Te vagy a legjobb barátnőm Ana, sőt az egyetlen barátnőm és azt akarom hogy boldog legyél és ha Christian az aki mellett megkapod amire vágysz, akkor bármennyire nem kedvelem őt, kész vagyok elfogadni. - fogja meg a kezem ezzel megerősítve a szavait. - Hálás vagyok érte. - megkönnyebbülök, mert jelenleg ők ketten és persze az apám a legfontosabbak az életemben. - Te és Elliot már...? - hirtelen váltok témát. - Hogy jön ez most ide? - ki sem kellett mondanom hogy konkrétan mi érdekel, Kate tudta mire célzok. - Csak úgy kérdeztem. - megvonom a vállam. - Aha! Csak úgy kérdezted. - bólogat de nem hisz nekem. - Aggódok. Christian eddig nagy nőcsábász volt, de nálam nem próbálkozik semmi ilyesmivel. Úgy értem hogy persze átölel, megcsókol és együtt is alszunk, de nem közeledik felém azzal a szándékkal hogy...- számomra kínos ez a téma, de Kate a legmegfelelőbb személy arra hogy megosszam valakivel a problémámat. - Elmondtad neki hogy mit álmodtál? - kérdezi. - Igen. - bólintok. - És ő mit mondott? - kérdezősködik tovább. - Megkérdezte hogy én akarom e. - idézem fel magamban Christian szavait. - Akkor ő bizony akarja, csak azt hiszi hogy te nem akarod. - dől hátra a széken miközben beszél. - Mondtad neki hogy te akarod? - újabb kérdést tesz fel. - Azt mondtam neki hogy nem akarom. - sütöm le a szemem. - Jézusom, Ana! Mégis hogyan várhatod el tőle hogy közeledjen feléd és kezdeményezzen ha visszautasítást sugárzol magadból? - Kate elborzad és meg tudom érteni. - Tiszta hülye vagyok. - túrok feszülten a hajamba. - Nem vagy hülye, csak látszik hogy Oliveren kívül nem volt még dolgod senkivel és Oliver nem volt éppen a legjobb első számodra, semmilyen szempontból. - közli az őszinte véleményét. - Mit tanácsolsz? Mit tegyek? - nézek rá ismét. - Teperd le, kislány. - nevet fel. - A mostani világban már nem divat a hónapokig, sőt évekig tartó udvarlás ahogy az sem hogy a férfi kezdeményezzen. A nők sokat fejlődtek és vannak olyan helyzetek ahol a nőnek kell elkezdeni és hagyni hogy a férfi folytassa. - lenyűgözve hallgatom Katet, le sem tagadhatná hogy ő bizony szakértő ebben a témában. - Megértettem. - bólintok. - És csak hogy tudd, igen. - mosolyog. - Mi, igen? - értetlenül pislogok rá. - A kérdésedre a válasz, igen. Én már a második randin Elliot ágyában kötöttem ki. - büszkén vállalja, persze nincs is mit szégyellnie ezen. - Mit hittél, mit csinálunk most hogy nála élek? - kérdezi a válaszomat várva. - Jogos kérdés. - nevetem el magam én is majd megrezzen a telefonom. - Oliver? - Kate aggódva figyel. - Nem. Mia küldött egy üzenetet. - olvasom gyorsan a sorokat. - Arra kér hogy azonnal találkozzunk. Velem jössz? - állok fel közben és magamhoz veszem a táskám. - Nem. Nekem van egy kis dolgom még. - meglep Kate válasza de nem faggatom. - Akkor később beszélünk. - köszönök el tőle. - Vigyázz magadra. - integet majd beszállok Taylor mögé a kocsiba. - A Grey házhoz. - hajtunk ki a főútra...

~ Kate Kavanagh ~

Pont jókor jött Mia üzenete hogy Anat külön tudjam Christiantól egy rövid időre, mintha összebeszéltünk volna, de nem így van, ezért kissé aggódok hogy Mianak valami komoly baja lehet ami miatt Anat magához hívta, de mégis úgy érzem hogy jól döntöttem amikor nem mentem Anaval. - Hé, Taxi! - intek az út felé a járdán állva és rögtön észre is vesz az egyik sofőr. - Tudja hol van a Grey & Steele Enterprises Holdings, Inc? - kérdezem amikor beülök a taxiba. - Igen, hölgyem. - bólint a sofőr. - Akkor oda vigyen, kérem. Ha elég gyors lesz, szép borravalót kap. - húzom el előtte a képzeletbeli mézesmadzagot és bele is tapos a gázba. Tíz perc alatt érek el a célomig. - Köszönöm. - szállok ki és ahogy megígértem, egy nagyobb összeget hagyok a sofőrnek aki kétszer is megnézi a pénzt hogy jól látja e, ezen jót mosolygok és besietek az épületbe. - Francba. - káromkodok a lift előtt. - Segíthetek hölgyem? - a lift kezelő siet a segítségemre. - A legjobb barátnőm Ana, itt dolgozik, jobban mondva ő itt az egyik cég vezető, mondta hogy melyik emeleten van de nem jut eszembe. - nyafogok. - Miss Steele nincs az irodában. - a lift kezelő furcsán néz rám. - Mr. Greyel van megbeszélésem. - váltok más magyarázatra. - Felszólok Mr. Greynek. - indul meg a telefon felé. - Várjon. - rántom vissza gyengéden. - Mi az ára annak hogy félre nézzen amíg én felmegyek? - veszem elő a pénztárcám. - Kate? - hirtelen egy nő jelenik meg mellettem. - Ismerjük egymást? - kérdezem kedvesen mert még életemben nem láttam a lányt aki mosolyogva néz rám mint egy régi ismerősre. - Spacey vagyok, Ana titkárnője. Láttam az egyik közös képeteket az irodájában, felismertelek. - nevet. - Spacey! - csillan fel a szemem, bár a neve még most sem tetszik. - A portás nem enged fel, de nekem sürgősen beszélnem kell Christiannal. - panaszkodom el neki hogy mi a problémám. - Semmi gond Daniel. Ő Miss Steele barátja. - Spacey közli a portással. - Gyere! A huszonhatodikon van az irodája. - nyílik ki a lift ajtó és mind a ketten beszállunk. - Köszönöm, Spacey. - hálásabb nem is lehetnék neki. - Igazán nincs mit. - cseverészünk még pár szót majd fel is érünk. - Remélem még találkozunk. - köszönök el tőle majd célirányosan Christian irodája felé tartok miután Spacey megmutatta a helyes irányt, de rögtön egy szőke, fontoskodó nőbe botlok aki nyilván Christian titkárnője.
- Hé, kislány. Hol van a főnököd? - kérdezem. - Bejelentés nélkül nem mehet be. - követ miközben próbál megállítani. - Bejelentés? Nem az ország vezetővel akarok beszélni. Jesszus! - forgatom a szemem, nem akarom elhinni hogy ekkora felhajtás van Christian körül. - Nem mehet be. - rikácsol továbbra is de nem foglalkozom vele, egyszerűen besétálok az irodába ahol Christián az asztalánál ül. - Megtennéd hogy levakarod rólam? - mutatok a hátam mögé ahol a titkárnője kétségbeesetten nézi a főnökét. - Michelle! Elmehet. - Christian kiküldi az irodából. - Hol van Ana? Azt hittem veled reggelizik. - áll fel a székéből, aggodalmas képet vágva. - Együtt reggeliztünk de most Miaval van. Én hozzád jöttem. - ülök le anélkül hogy hellyel kínálna.- Hozzám? - kérdez vissza meglepetten.- Beszélnünk kell Anaról. - sóhajtok.- Hallgatlak. - ül vissza a helyére és várja hogy bővebben kifejtsem az érkezésem okát. - Először kettőnkről akarok beszélni. - kezdek bele. - Tudom hogy nem kedvelsz engem ahogy én sem téged. Ennek nincs különösebb oka, részemről legalábbis. - nyíltan beszélek vele, nincs mit takargatnom és semmi olyat nem mondok amit ő ne tudna. - De úgy gondolom, hogy Ana és Elliot miatt ideje megbékélnünk egymással. Most hogy Ana és te együtt vagytok, valamint én és Elliot is egypárt alkotunk, az lenne a legjobb ha mi ketten is jóban lennénk. Mit gondolsz? - hagyok egy kis szünetet hogy ő is szóhoz jusson. - Nincs ellene kifogásom. - felel röviden, de azt mondja amit hallani akarok, így elfogadom a válaszát. - Remek. Akkor most rátérek a fontosabb részre. - nem húzom az időt, mert nem akarom megkockáztatni hogy Ana itt talál. - Szeretnélek előre figyelmeztetni hogy ha megbántod Anat én magam fogok tenni arról hogy elmenjen a kedved még az élettől is. - teljes komolysággal közlöm vele, döbbenten néz rám, talán fenyegetésnek veszi, de nem foglalkozom vele és még mielőtt megszólalhatna folytatom. - Nézd Christian! Nem tudom hogy észrevetted e de Ana egy nagyon érzékeny lány, könnyen sebezhető és én nem akarom hogy szenvedjen. Amikor megismertem őt még nem ilyen volt, akkor még tele volt élettel, nem lehetett elrontani a kedvét és mindig mosolygott. Aztán megismerte Olivert és Ana megváltozott. Oliver tönkre tette az életét és egy kicsit sem túlzok ha azt mondom hogy egy életre nyomot hagyott Ana lelkén. - miközben beszélek visszaidézem magamban az elmúlt két évet, ami alatt Oliver megkeserítette Ana és ezáltal az én életemet is. - Az elmúlt egy hét alatt amióta megismert téged úgy vettem észre hogy változott, méghozzá a jó irányba és szeretném ha ez így maradna. Még most az elején döntsd el hogy valóban akarod e őt. - nézek egyenesen Christian szemébe. - Értem amit mondasz Kate és biztosíthatlak róla hogy Ana nagyon fontos nekem. - őszintének tűnik és nekem ez egyenlőre elég is. - Másik fontos dolog hogy meg kell őt védened, Olivertől. - jelentem ki. - Az a pasi nem normális. Ana annyira szerette őt hogy mindent elnézett neki, de Oliver egyre csak rosszabb lett és jó párszor bántotta Anat, aki még ezt is megbocsátotta neki, egészen az utolsó alkalomig amikor egy éjszaka felhívott hogy segítsek neki. Nem részletezem hogy milyen állapotban találtam rá, elég ha a fantáziádra bízom. - bólogatok a szavaimra, Christian pedig elszörnyedve dolgozza fel a hallottakat. - Oliver a közelébe sem mehet Ananak mert veszélyes. Valószínűleg diliházban lenne a helye de ehelyett szabadlábon van és Seattle utcáin kóborol valahol. Ezen kívül Ana hajlamos feláldozni magát mások biztonsága érdekében, ezért nagyon figyelj rá mert ha Oliver felhívja vagy üzen neki és Ana azt hiszi hogy veszélyben vagyok én vagy akár te, akkor bármire képes hogy megvédjen minket. Jól megy neki a titkolózás. - kezdem magam úgy érezni mint egy árulkodó kisgyerek, mégsem gondolom magam árulónak mert mindezt azért mondom el Christiannak hogy Ana biztonságban legyen. - Most hogy veled él neked kell szemmel tartanod, de én is itt vagyok neki, ezt tudja ő is. - teszem hozzá. - Nem hittem hogy ilyen jó barát vagy Kate. - jegyzi meg elismerően. - Ez a minimum amit megtehetek Anaért. - mosolyodok el halványan. - Nem zavarlak tovább. - állok fel aztán hirtelen amikor az órára pillantok. - Nem akarom hogy Ana megtudja hogy itt jártam. - veszem magamhoz a táskám. - Nem tudja meg. - ígéri meg. - Köszönöm, hogy végig hallgattál. - nyújtok kezet, ezzel valamiféle békét is ajánlva neki. - Én köszönöm hogy mindezt elmondtad nekem. - ráz velem kezet. - Viszlát Christian. - köszönök el. - Viszlát Kate. - szól utánam miközben kilépek az irodájából. A titkárnője bosszúsan néz engem de rá sem hederítek egyenesen Spacey asztalához sétálok. - Megkérhetlek hogy ne szólj Ananak arról hogy itt jártam? - szólalok meg halkan. - De...- zavartság fut át az arcán, aztán rájövök hogy mit hisz. - Nincs viszonyom Christiannal, az öccse Elliot barátnője vagyok. - kicsit sért hogy ilyet feltételez rólam, de érthető is. - Anaról beszélgettünk és ha megtudja hogy meséltem róla Christiannak akkor Ana engem...megöl. - mosolyodok el. - Ne aggódj Kate. Egy szót sem szólok neki. - mosolyog ő is. - Köszönöm. Viszlát. - sietek ki az irodából majd miután sikerül leintenem egy taxit, visszamegyek a szerkesztőségbe dolgozni.