20. Rész: Közös otthon

Zene: Leona Lewis - Lovebird

Négy nappal később...

~ Anastasia Steele ~

Az egyik helyi étterem asztalánál ülünk, tányérunk már üres és csak elmélyülten beszélgettünk. Az egész délelőtt azzal telt hogy új, közös otthon után kutattunk egy ingatlanügynök segítségével, de az eddigi házak egyáltalán nem nyerték el a tetszésem. Tegnap jöttünk haza Aspenből és a tegnap éjjelt Christian szüleinél töltöttük. Szeretek ott lenni, de egy saját otthon, ami csak Christiané és az enyém, még is csak jobb lenne. - Fáradt vagyok. - sóhajtok fel unottan. - Akkor az utolsó házat majd megnézzük máskor. - Christian megértően mosolyog rám. - Nem! Ma nézzük meg. - éledek fel egy pillanat alatt. - De most mondtad hogy fáradt vagy. - értetlenül néz rám.

- Tudom, de mi van ha pont az a ház az ami tökéletes. - vigyorgok mint a tejbe tök. Tagadni sem tudnám hogy mennyire lelkesít a közös otthon gondolata és nem is akarom tagadni, hiszen szeretem Christiant és őszintén, én tényleg vele képzelem el az egész életemet. - Nekem az első ház is tetszett. - vonja meg a vállát. - Igen, gyönyörű volt és hatalmas. Igazi luxus ház, de valahogy amikor beléptem, nem éreztem úgy hogy haza érkeztem. Gondolj bele, úgy kell házat választanunk, hogy ott fogunk élni életünk végéig. - mondom komolyan. - Határozott terveid vannak. - vigyorog önelégülten. - Ezt hogy érted? - kérdezek vissza. - Életünk végéig? Vagyis úgy tervezed hogy együtt öregszünk meg? Örökké velem leszel? - mosolyog boldogan. - Igen. Optimista vagyok a kapcsolatunkkal kapcsolatban. Te nem? - félve kérdezem, hiszen ismerem őt és a múltját. Soha nem volt hosszú kapcsolata és azt hiszem én vagyok az első nő az életében akivel ennyi ideje együtt van. Ez persze jó jel, de aggasztó is hiszen bármikor véget érhet. - Ha nem gondolnám komolyan a kapcsolatunkat akkor most nem keresnék veled közös otthont. Szeretlek Ana és azt akarom hogy az ami közöttünk van örökké tartson. - megfogja a kezem és finoman megszorítja. - Én is ezt szeretném. - mosolygok szégyenlősen. - Remek. Akkor ezt megbeszéltük. Most pedig induljunk, az ingatlanos már vár a megadott címen. - rendezi a számlát miközben én összeszedem magam majd autóba ülünk és elindulunk. Egész úton be sem áll a szám, izgatott vagyok és bízok abban hogy a ház ahová tartunk kellemes meglepetés lesz és elnyeri majd a tetszésünket. Alig húsz perc autózás után Christian bekanyarodik egy kisebb utcába, a környék nyugodt, igazi kisvárosi idill. A házak egytől egyig gyönyörűek de a legjobban az tetszik ami előtt végül leparkolunk. - Ez a ház az? - teljesen elámulva szállok ki és nézem a mesés épületet. A szomszéd ház kertjében két kisgyerek labdázik és nevetgél. Christian figyelmét is felkeltik és mosolyogva nézi őket. - Aranyosak. - mellé lépek és egyik kezem az övébe csúsztatom. - Igen. - bólint egyetértően majd megérkezik az ingatlanos és beinvitál minket a házba. Az épület akár csak kívül, belül is csodálatos. Mély levegőt veszek és elégedettség tölt el. Érzem hogy ez lesz a mi otthonunk. - Tetszik? - Christian csillogó szemekkel pillant rám, miután egy óra alatt körbe jártuk az egészet. - Nagyon. - suttogom. - Akkor azt hiszem meg van a házunk. - az ingatlanos felé fordul. - Küldje át a papírokat. - Christian hangja hivatalos és komoly, annyira szexi. - Rendben uram. - bólint a férfi majd a ház kulcsait is átnyújtja. - Mikor költözhetünk be? - kérdezem lelkesen. - Holnapra meglesznek a papírok. Még a héten költözhetnek. - válaszol az ingatlanügynök és a válasza miszerint ilyen hamar beköltözhetünk, még boldogabbá tesz. - Akkor én megyek is. - kezet fog Christianal. - Mi még maradhatunk? - érdeklődök miközben továbbra is a hatalmas nappalit csodálom. - Már az önöké. Addig maradnak amíg jól esik. - mosolyog kedvesen majd távozik is. Christian és én kettesben maradunk az új, közös otthonunkban. - Imádom ezt a házat. - szinte a karjaiba vetem magam és szorosan ölelem magamhoz. - Boldog vagy? - kérdezi reménykedve. - Igen. Nagyon boldog. - kezeim a nyaka köré fonom és gyengéden megcsókolom amit viszonoz is. - Ha te az vagy akkor én is. - mosolyog rám. - És imádom hogy már be van rendezve. Nekünk csak be kell költöznünk. - pillantok végig a bútorokon amik újak és látszik hogy még senki nem használta őket. - De ha szeretnéd átrendezhetjük. - Christian javaslatán egy pillanatra elgondolkodok majd megrázom a fejem. - Így tökéletes. Azonnal beleszerettem. - leülök a kanapéra és Christiant is húzom magam után. - Ahogy akarod. - simít végig a karomon amitől jól eső bizsergés fut végig egész testemen. Egy pillanat alatt mozdulok és az ölébe ülök, vele szemben lábaim a két oldalán pihennek, kezeim pedig a nyaka köré fonom. - Felavathatnánk. - szinte dorombolok miközben ajkaim végig szántanak az állán apró csókokat hagyva maguk után. - Tetszik az ötlet. - kezei a combomra siklanak és finoman megszorítja. - Reméltem hogy nem lesz ellenedre. - kuncogok de kezeim máris az inge gombjaival játszanak. A közös életünk kezdődik el azzal hogy beköltözünk ebbe a házba és én már most teljesen biztos vagyok abban hogy örökké boldogok leszünk együtt...

*****

Másnap...

Christian ma már bement az irodába dolgozni, én is úgy terveztem hogy munkába állok de Elliot tegnap este felhívott hogy szüksége lenne a segítségemre ezért végül úgy döntöttem hogy a mai napot még kiveszem. - Ana! - Elliot integet az út túloldaláról a megadott cím előtt állva. Nem mondta hogy miben kell neki segítenem de látva a mögötte álló ékszerüzletet nem kell sokat gondolkodnom hogy miben is mesterkedik.

- Szia. - mosolyogva ölelem meg amikor sikeresen átérek az úttesten. - Jól sejtem hogy ide jöttünk? - mutatok a kirakat felé ami gyönyörű ékszerektől csillog. - Igen. - bólint mosolyogva. - Szeretném megkérni Kate kezét. - mondja ki komolyan. - Oh...ez...csodálatos. - őszintén örülök neki és tudva hogy már úton van a közös gyerekük, ésszerű döntés is Elliot részéről. - És miért kellek én ide? - kérdezem kíváncsian. - Te ismered a legjobban Kate ízlését. Segítened kell választani. Azt akarom hogy tökéletes legyen. - lelkesen húz maga után az üzletbe. - Oké. - sóhajtok fel nevetve. Az eladó hölgy azonnal kiszúr magának minket és minden figyelmét nekünk szenteli. - És nagy esküvőt terveznek? - bájolog velünk miközben a gyűrűket nézegetjük. - Oh, nem én vagyok a menyasszony. - nevetek fel. - Elnézést. - az eladó nő zavartan néz rám. - A legjobb barátnőmet készül megkérni. - mutatok Elliotra. - Én csak segítek választani. - vonom meg a vállam. - Így már érthető. - mosolyodik el az eladónő. - Ana! Neked melyik tetszik? - Elliot kérdőn fordul felém és látszik az arcán a tanácstalanság. - Nem nekem kell tetszenie. Tudod hogy Kate és az én ízlésem nem éppen egyforma. - tűnődök el hangosan. - Neki melyik tetszene? - csillogó szemekkel néz a gyűrűkre. Nagyon igyekszik, boldoggá akarja tenni Katet és ezt látni engem is boldoggá tesz. - Tudhatnád hogy bármelyiket is adod neki, imádni fogja mert tőled kapja. - mosolygok rá biztatóan. - Nem vagy nagy segítség. - sóhajt fel aggodalmasan. - Elliot. - lököm meg jókedvűen. - Gyémánt gyűrűt szeretne? - kérdezi az eladó. - Ugye ez most csak költői kérdés volt? Persze hogy azt. - bólint Elliot mire az eladónő bólint és a hátsó fülkéből előhoz egy dobozt amit felnyitva gyönyörű ékszerek tárulnak elénk. - Huh, ezt Kate imádná. - ragadom meg az egyik gyűrűt és Elliot felé mutatom. - Biztos? - Elliot is alaposan szemügyre veszi. - Igen. - bólintok határozottan. A gyűrű gyönyörű, vékony karika, gyémánt berakással díszítve. - Az az egyik legdrágább darabunk. - közli az eladó. - A pénz nem számít. - feleli Elliot. - Akkor becsomagoljam? - kérdezi a nő mire Elliot bólint és máris a hitelkártyáját húzza elő a tárcájából. - Szerinted a méret is jó? - néz rám újra. - Egy a méretünk és rám jó. - felhúzom a gyűrűt ami tökéletesen passzol az ujjamra. - Rendben. - Elliot végre megnyugszik, én átadom a gyűrűt az eladó nőnek majd miután becsomagolta és Elliot kifizette a valóban nagy összeget, távozunk az üzletből. - Ebédelünk? - kérdezem Elliotot aki elkalandozva nézelődik miközben sétálunk. - Meghívlak. És köszönöm a segítséget. - mosolyog rám és egy étterem felé húz ahová belépve azonnal kapunk is egy asztalt. - Ezer éve nem beszélgettünk már kettesben. - jegyzem meg miután leadtuk a rendelést. - Pedig gyerekkorunk óta barátok vagyunk. - teszem hozzá. - Tudom. De annyi minden történt mostanában. Te Christianal vagy, én Katel, aztán ott van mindannyiunknak a munka is. - mosolyodik el. - Igazad van. - bólogatok egyetértően. - De néha beiktathatunk pár közös ebédet kettesben. - vigyorog rám. - Az remek lenne. - az én arcom is felvidul hiszen Elliot jó barátom és nem akarom hogy eltávolodjunk. - Ha megkéred Kate kezét, akkor úgy is sokat találkozunk. - jegyzem meg. - Miért is? - meglepetten pillant rám. - Az esküvő megszervezése nem egy emberes munka. Kate mindig is nagy esküvőt szeretett volna és én szívesen segítek majd nektek. - mondom komolyan. - Ha szívesem segítesz akkor megszervezhetitek ketten. - elneveti a mondat végét. - Azt már nem. A vőlegény is vegye ki a részét a munkából. - kortyolok az italomba. - Oké, oké. Megadom magam. - ismét felnevet. Jó érzés boldognak látni és kezdem úgy érezni hogy az életem valamint a hozzám közelálló emberek élete is kezd egyenesbe jönni...