23. Rész: Fire Meet Gasoline

Zene: Clean Bandit & Jess Glynne - Real Love


~ Anastasia Steele ~

Miután feldúltan távoztam apám partijáról, nem vágytam másra csak egy kis nyugalomra és egy forró fürdőre. Ezért amikor Christianal hazaértünk azonnal egy kád forró habfürdőbe merültem egy tálca süti kíséretében. Még most is alig tudom felfogni hogy az apám kihagyott egy ilyen fontos dologból. Nem az a baj hogy megnősült hanem az hogy nem szólt róla és még csak be sem mutatta nekem a feleségét, vagyis Elenat mielőtt össze kötötte vele az életét. - Megnyugodtál már? - Christian kedvesen teszi fel a kérdést, én azonban csak hátradőlök és a sütimnek szentelem a figyelmem. - Nem kellene ilyen későn édességgel tömnöd magad. - sóhajt fel. - Ha meghízok nyugodtan elhagyhatsz. - felelem flegmán. - Nem azért mondtam. - csóválja a fejét. - Csak nem akarom hogy éjjel rosszul legyél. - magyarázkodik. - Hát tudod én sem akartam sok mindent például hogy az apám kihagyjon az életéből, még is megtörtént. - vonom meg a vállam. - És most engem büntetsz az apád döntése miatt? - vonja fel a szemöldökét. Be kell látnom hogy tényleg túlzásba viszem, hiszen Christian semmi rosszat nem tett. Nem rajta kellene levezetnem a bennem dúló feszültséget. - Igazad van. Ne haragudj. - bűnbánóan nézek rá. - Semmi baj. És ezt most elveszem. - mosolyogva kobozza el tőlem a sütiket de nem ellenkezek. - Apád felnőtt ember. Nem tartozik beszámolóval neked. - leül a kád szélére és higgadtan próbál meggyőzni. - Oh igen. Persze. Hagyjuk ezt a témát, oké? Nem akarok veszekedni. - nézek a szemébe. - Én sem akarok veszekedni. De ahelyett hogy az apád életét bírálod, inkább foglalkozz a mi életünkkel. - javasolja. - Nem bírálom az életét csak dühít hogy kizár belőle. - kelek a saját védelmemre. - A lánya vagyok. Jogom lett volna ott lenni az esküvőjén. - jelentem ki határozottan. - Akkor ő is felháborodhatna. - kontrázik rá. - Igazán? És miért? - kíváncsian várom hogy Christian mivel áll elő. - A lánya vagy még sem tud arról amit Oliver tett. És arról sem hogy majdnem nagypapa lett. - mondja halkan. - Ez nem fair. - hirtelen állok fel a kádban. Dühös vagyok és a figyelmetlenségemnek köszönhetően meg is csúszok a kádban. Christian éppen hogy el tud kapni. - Engedj el. - lököm el magamtól amikor már szilárdan állok a padlón. - Ide figyelj Christian. - elé lépek és egyenesen a szemeibe nézek. - Te ezt nem értheted. Ehhez semmi közöd. - kerülöm ki őt és a szobába vonulok teljesen meztelenül és vizesen. - Azt gondoltam hogy mivel egy pár vagyunk és közös jövőt tervezünk, talán van egy kis közöm hozzá. - követ engem és tovább feszegeti a témát. - Rosszul gondoltad. - megindulok a konyhába de persze oda is jön utánam. - Vegyél magadra valamit. Nem akarom hogy a személyzet így lásson. - utasít és a kezembe nyomja a köntösöm de én már csak azért sem fogadok szót, ezért a földre dobom a köntöst. - Ana! - szól rám már kissé mérgesen. - Ez az én házam is. Ha meztelenül akarok járkálni akkor úgy fogok és ha dühös akarok lenni az apámra akkor az leszek. Te pedig nem vagy a főnököm. - jelentem ki. - Gyerekesen viselkedsz. - mordul rám. Kezdem kihozni a sodrából, amit nem akartam de már nyakig benne vagyok egy veszekedésben. - Nem kötelező elviselned. Igaz? - vonom meg a vállam majd a hűtőhöz lépek és egy pohár narancslevet töltök magamnak. - Teljesen igazad van. - sóhajt fel. - Nem kell ezt elviselnem. Hisztizz csak, lázadj apád döntése ellen, veszekedj velem, ahogy neked jól esik. - hátat fordít nekem és a hálószobába vonul. Megilletődve nézek utána. Tényleg megbántottam őt. Christian Grey soha nem ad fel egyetlen vitát sem, ő most még is megtette. Borzalmas vagyok, elviselhetetlen. Percek alatt kikészítettem őt a viselkedésemmel. Könnyek gyűlnek a szememben és még az eddigieknél is nagyobb düh kerekedik fölém. A kezem erősen szorítja az üvegpoharat amíg az meg nem adja magát és darabokra törik. A szilánkok könnyedén vágnak bele a tenyerembe, a vérem végig folyik a csuklómon majd lecseppen a padlóra. Sietve nyúlok a köntösömért amit magamra veszek majd a csaphoz állva kezdem el lemosni a kezemről a vérem. - Miss Steele? - Taylor lép be a konyhába, még jó hogy már nem vagyok meztelen. - Megsérült? - tekintete a kezemre vándorol. - Nem vészes, csak egy kis karcolás. - mosolyodok el halványan. - Biztos? - aggódva lép közelebb. - Igen. Látja? Már nem is vérzik. - mutatom fel a tenyerem amin csak egy halvány piros csík jelzi már csak hogy megvágtam magam. Szerencsére nem túl mély. - Nem először bénázok. - vonom meg a vállam. - Jól van Miss Steele? - Taylor a szemembe néz és tudom hogy most nem a kezemre érti. - Nem tudom...- vallom be őszintén. Taylorban bízok és könnyű vele beszélgetni mert a korának köszönhetően bölcs és biztonság érzetet kelt a jelenléte. - Mr. Grey csak jót akar önnek. - jegyzi meg. - Hallotta a beszélgetésünket? - vonom kérdőre. - Nem szándékosan. - bocsánatkérően néz rám. - Nem számít Taylor. Most már ön is láthatja hogy milyen hárpia tudok lenni. - a pultnak dőlve hajtom le a fejem. Ez az igazság. Én is tudom hogy néha túlzásokba esek és ha valami bajom van akkor Christianon vezetem le, ami nem helyes. - Nem hölgyem. Ön nem...hárpia. - mosolyodik el kedvesen az utolsó szót kiejtve. - De igen. Christian is dühös rám. - pillantok a lépcső felé ami az emeltre vezet ahol a hálószoba van. - Mr. Grey megértő csak aggódik önért. Évek óta szolgálom őt és még sosem láttam hogy így bánna egy nővel, ahogy önnel. Igazán szereti magát Miss Steele. - bólogat a szavaira. - Tudom hogy szeret. - mosolygok és a szívem is hevesebben kezd verni ahogy kimondom. - Nincs probléma amit meg ne lehetne oldani. - biztat. - Köszönöm Taylor. - mondom hálásan. - Igazán nincs mit Miss Steele. - biccent felém. - Megyek körül nézek az udvaron. - indul meg az ajtó felé, én pedig úgy döntök hogy a hálóba megyek. Lassú és halk léptekkel osonok be a szobába. Ledobom magamról a köntösöm és bebújok Christian mellé aki az oldalán fekszik háttal nekem. - Dühös vagy rám? - suttogom miközben szorosan mögé bújok és átölelem.

- Nem. - feleli halkan és lassan felém fordul. - Sajnálom hogy kiborultam. - simítok végig az arcán. Arcát a tenyerembe hajtja, tekintetét végig futtatja az arcomon, próbál megérteni, látom a szemeiben. - Felejtsük el. - a tenyerembe csókol majd magához húz és átölel. Fejem a mellkasára hajtom és lehunyom a szemem, egyenletes szívverését hallgatva. - Igazad volt. - szólalok meg ismét. - Az apám élete nem tartozik rám és nem is érdekel. Csak te érdekelsz és a közös jövőnk. - lágy csókot lehelek a mellkasára mire felsóhajt. - Szeretlek. - lehajol hozzám és megcsókol, finoman, érzékien. - Én is szeretlek...- elhúzódok tőle és a szemébe nézek. Még valamit akarok mondani de nem vagyok benne biztos hogy ez a megfelelő pillanat ezért inkább csendben maradok. De Christian már jól ismer ezért furcsálló pillantással próbál meg leolvasni valamit az arcomról. - Mi jár a fejedben? - kérdez rá végül. - Az amiről a kocsiban beszélgettünk az apám partijára tartva. - szégyenlősen vallom be neki. - Kezdem azt hinni hogy teljesen megrontottalak. - nevet fel. - Nem rontottál meg, csak megmutattad hogy a szex lehet szép is, főleg ha olyan személlyel vagy akit teljes szívedből szeretsz. - mosolygok rá ellenállhatatlanul. - De te már függő vagy. - vigyorog rám de mielőtt még újra megszólalhatnék, maga alá fordít és megcsókol. A takaró alatt érzékelem hogy nem csak én vagyok teljesen meztelen hanem ő is, ami nagyban megkönnyíti a dolgunkat abban amire készülünk. Ajkai lassan indulnak meg lefelé a testemen, különös figyelmet szentelve a melleimnek, majd a hasamnál is elidőzik míg végül elér a legérzékenyebb pontomhoz. Még soha nem volt ilyen kényeztetésben részem ezért izgatott vagyok és a tudat hogy Christiannal tapasztalhatom ezt meg még inkább feltüzel...