28. Rész: Boldoggá akarlak tenni

Két héttel később...

Zene: James Arthur - Otherwise


~ Anastasia Steele ~

Felriadok. A szívem őrült ütemben zakatol, hallom a dobbanások visszhangját a mély csendben. Oldalra fordulok, és belepislogok a sötétítőn átszűrődő halványsárga napsugarakba, amik szaggatottan elárasztják a hálószoba sötétségét. Kapkodva szedem a levegőt, úgy érzem, mintha egy betontömb zuhant volna a mellkasomra. Lerúgom magamról a takarót és felülök az ágyban. Amióta szakítottam Christianal egyre gyakrabban vannak rémálmaim. De nem ő szerepel a tévképzeteimben hanem Oliver. Újra és újra látom magam előtt minden pillanatát annak az időszaknak amikor megkeserítette az életemet. Tegnap beszélgettem erről Katel telefonon, szerinte ez azért van mert Christian mellett biztonságban éreztem magam és akkor nem gyötörtek rémálmok, ám most hogy egyedül vagyok már talán nem érzem annyira biztonságosnak a világot és a magányt. És talán tényleg van ebben valami igazság. Végülis csak az éjszakáim ilyen felkavaróak, ugyanis a nappalokat Connor társaságában töltöm. Két hét telt el az első randink óta és azóta is minden napot együtt töltünk. Kedvelem őt és talán emiatt mentem bele az első randi után a következőbe majd a következőbe és valahogy úgy alakult hogy kapcsolat lett közöttünk. Kimondtuk hogy igen, együtt vagyunk. Nem vagyok szerelmes, legalábbis nem Connorba, a szívem még  mindig Christiant síratja de tovább kellett lépnem ezért mondtam igent amikor Connor feltette a kérdést hogy leszek e a barátnője. Nem tudom mi lesz de jelenleg nem is foglalkozok ezzel. Élvezem a vele töltött pillanatokat és várom hogy megtörténjen a csoda, várom hogy Christian emléke is eltűnjön belőlem és hogy beleszeressek Connorba. Esélyt adtam neki az ő kérésére. Lassan mászok ki az ágyból és azonnal a fürdőbe megyek ahol fél óra alatt le is tudom a reggeli teendőimet. Tegnap este megbeszéltük Connorral hogy ma együtt reggelizünk ezért miután elkészülök már indulok is a szálloda étkezőjébe. Connor már vár rám és amikor megpillant elmosolyodik majd feláll és udvariasan kihúzza nekem a mellette elhelyezkedő széket. - Jó reggelt. - köszönök neki miközben leülök. - Jó reggelt drágám. - arcon csókol és vissza ül a helyére. - Hogy aludtál? - érdeklődik kedvesen. - Jól. - felelem szűkszavúan. Nem akarom őt beavatni a múltamba és Christianról sem akarok neki beszélni, mert tudom hogy azzal csak megmérgezném a hangulatot. - Mit tervezel mára? - terelem el a témát. - Arra gondoltam hogy talán az utolsó hetet tölthetnénk Edinburghban. - veti fel az ötletet. - De az már Skócia. - meglepetten kapom rá a tekintetem. - Ismét bebizonyosodott hogy okos vagy. - mosolyog rám. - Igen az Skócia, pontosabban a fővárosa. - teszi hozzá. - Nem szeretnék oda menni. - jelentem ki határozottan. Nem a hellyel van problémám hanem sokkal inkább azzal hogy Connoral együtt mennénk oda. Még csak rövid ideje vagyunk együtt és pár csókon kívül nem történt több közöttünk, egy közös utazás során viszont lehet hogy ő többet is vár, ezt pedig nem szeretném. - Szabad tudnom hogy miért? - kérdezi türelmesen. - Holnap haza utazok. - döntöm el hirtelen hogy ezzel kibúvót találjak az út alól. - Oh! Azt hittem csak jövőhéten mész vissza. - érdeklődve néz rám. - Dolgoznom kell. - vonom meg a vállam. - Értem. - felsóhajt és kezébe veszi az étlapot. Pár percig szótlanul olvasgatja a kínálatot de közben néha rám pillant. - Baj van? - töri meg végül a csendet. - Nem dehogy. - mosolygok rá és megfogom a kezét. Nem akarom elrontani az esélyt amit neki adtam. - Biztos? - mosolyog vissza rám. - Teljesen biztos. - közelebb hajolok az asztal felett és megcsókolom. - Reggeli után séta a parkban? - elszakad tőlem és csillogó szemekkel néz rám. - Inkább menjünk el lovagolni. - gondolkodok hangosan. - De hiszen ott már voltunk. - nevet fel jókedvűen. - Tudom, de annyira tetszett hogy azóta is várom a következő alkalmat. - szégyenlősen mosolygok. - Ahogy akarod. - bólint majd leadja a rendelésünket. A kiszolgálás szerencsére gyorsan halad ezért alig pár perc múlva már előttünk is az étel. Reggelizés közben beszélgetünk, megtervezzük a mai napot és nevetgélünk. Mint egy igazi szerelmes pár, én még is azt kívánom a szívem mélyén hogy bárcsak Christian lenne itt most velem, Connor helyett. Ezeket a vágyakat azonban elnyomom magamban, hiszen Christian megbántott, hazudott nekem és ezt soha nem bocsátom meg neki. Alig egy órával később már a számomra kijelölt lovon ülök aki a Csillag névre hallgat. - Nem félsz? - Connor teszi fel a kérdést. Tőlem néhány méterre áll, ő fél a lovaktól. Szívem szerint kinevettem volna amikor ezt bevallotta, de nem tettem. Tiszteletben tartom, hiszen mindenkinek vannak fóbiái. - Nem. És nem is értem hogy te miért félsz tőlük. Gyönyörűek. Nem? - kérdőn pillantok felé miközben végig simítok Csillag nyakán. - Abban egyet értek hogy gyönyörűek de számomra félelmetesek is. - helyeselve bólogat. - Amikor először jöttünk lovagolni akkor az a te ötleted volt. - jegyzem meg mosolyogva. - Tudom. Neked akartam imponálni, bíztam benne hogy nemet mondasz. - vonja meg a vállát de látom hogy közben jót szórakozik saját magán. - El sem tudod képzelni hogy milyen jó érzés lovagolni. - tekintetem ismét az alattam mereven álló állatra vezetem majd nem is húzom tovább az időt. Engedek a kantáron és Csillag máris elindul. Először lassan majd fokozatosan gyorsul a tempónk. A szél a hajamba kap ami lágyan csapdossa a hátam miközben Csillagal egyként mozgunk. Szabadnak érzem magam és imádom ezt az érzést. Teljesen elvonja a figyelmem és meg sem állok. Amíg a szabad füves tér tart csak vágtatok. Connor messziről integet de olyan távol van hogy alig látom őt. Hosszú percekig élvezem, sőt talán egy óra is eltelik mire hajlandó vagyok leszállni Csillagról. - Most sem jössz közelebb? - kérdezem Connort aki egy pillanatig hezitál de végül közelebb sétál. - Nem harap. - nevetek fel. - Tudom. - Connor lágyan megcsókol majd egyik kezét a gyönyörű lóra simítja. - Nem is olyan félelmetes. - jegyzi meg halkan. - Látod? Én megmondtam. - fejem a vállára hajtom és felsóhajtok. - Ebédelünk? - kérdezi lágy hangon. Észre sem vettem hogy az egész délelőtt eltelt. Ezek szerint nem csak egy órát voltam Csillag társaságában. - Mehetünk. - megfogom a kezét és ő egybe fonja ujjainkat. - Tudod mi tetszik benned a legjobban? - szólal meg ismét halkan miközben a szálloda felé sétálunk. Nem válaszolok, várom hogy folytassa. - Az hogy ennyire tudod élvezni az élet adta legapróbb dolgokat. Másnak ez csak egy lovaglás lett volna, de neked...ahogy rád nézek látom hogy szinte a világot jelentette számodra. - mondja komolyan. - Rövid idő alatt is sikerült kiismerned. - ismerem el hogy így van. - Anastasia. - hirtelen megáll és szembefordít magával. - Tessék? - meglepetten nézek fel rá. - Boldoggá akarlak tenni. Szeretném ha Christian és a vele való kapcsolatod feledésbe merülne. - közel hajol és megpuszilja ajkaimat. - Én is ezt szeretném. - bólintok. - Ezért is adtam esélyt neked. - teszem hozzá. - Tudom. És élni is fogok ezzel a lehetőséggel. Nem okozok csalódást. - újra megcsókol, de ezúttal sokkal szenvedélyesebben. Viszonzom a gesztust bár nem tudom a hevessége miértjét, de nem is gondolkodok ezen. A meghitt pillanatokat a telefonom csörgése szakítja félbe. A zsebemből előhalászom a mobilom és a kijelzőre nézek amin magán szám villog. - Ana Steele. - szólok bele, mutató ujjammal Connornak jelezve hogy maradjon csendben. - Végre elértelek. - rikácsol a vonal másik végén egy túlságosan ismerős hang. - Elena. Mit akarsz? - vonom azonnal kérdőre. - Mikor méltóztatsz haza jönni? - kérdezi amivel sikeresen meg is lep. - Mi közöd van hozzá? - dühösen kérdezek vissza. - Christin szóba sem áll velem amióta elmentél. Elmondtad neki hogy tőlem tudtad meg a titkát és most dühös rám. Ezt még megbánod, ugye tudod? - már szinte üvölt. Kicsit messzebb sétálok Connortól hogy ő semmit ne értsen a telefonbeszélgetésből. - Nem félek tőled. - jelentem ki határozottan. - Talán nem ártana. - gúnyosan felnevet mint egy őrült majd bontja a vonalat. Nem tudom mit gondoljak erről a beszélgetésről. Teljesen összezavart Elena viselkedése és a szavai is, de nem engedem meg magamnak hogy ezen agyaljak. - Minden rendben? - Connor lép elém. - Igen. - bólintok és az ölelésébe simulok. - Menjünk ebédelni. - a hajamba csókol, megfogja a kezem és folytatjuk a sétát a szálloda felé...