29. Rész: Csak munka kapcsolat

Egy héttel később...

Zene: Calum Scott - Dancing On My Own


~ Anastasia Steele ~

Már az én lakásomban ébredek. Amíg távol voltam megkértem Katet hogy keressen nekem egy lakást itt Seattleben és intézze el nekem a berendezését valamint a személyes holmijaim is már készen várjanak rám amikor haza jövök. Kate nem okozott csalódást. A lakásom pontosan tükrözi az ízlésem és egyszerűen gyönyörű. Amikor egy héttel ezelőtt megérkeztem és beléptem ide, azonnal a magaménak éreztem. Otthonos és kényelmes, arról nem is beszélve hogy a színvilág is az egyéniségemet tükrözi. Connornak is tetszett. Ő is visszajött velem a városba, de természetesen a saját lakásán él továbbra is. Még mindig együtt vagyunk, de a kapcsolatunk nem haladt tovább. Képtelen vagyok teljesen átadni magam neki. A szex szóba sem került kettőnk között. Connort úgy érzem hogy nem bántja hogy lassan haladunk, de amikor megkértem hogy egyenlőre tartsuk titokban a kapcsolatunkat, nagyon kiborult. Azzal érveltem hogy még nagyon friss ami közöttünk van, de igazából úgy gondolom hogy még én magam sem vagyok biztos kettőnkben. Connor persze azonnal világgá akarta kürtölni hogy egy pár vagyunk. Biztos vagyok benne hogy ezzel is Christiant akarta dühíteni és ezt szóvá is tettem. Összevesztünk, de nem vészesen. Azóta van egy kis mosoly szünet közöttünk. Ma pedig hosszú idő után a céghez is bemegyek dolgozni. Izgulok és félek is. El sem tudom képzelni hogy milyen érzés lesz Christiant újra látni. Csak remélni merem hogy nem akar majd beszélni és nem fog közeledni felém, mert azt nem élném túl és az sem biztos hogy könnyen ellen tudnék állni neki. Még mindig szeretem, azt hiszem ez már örökre így is marad. De soha nem lehetünk már együtt, azért amit a múltban tett. A gondolataimba merülve kezdek el készülődni majd amikor elkészültem a nappaliba sietek. - Miss Steele indulhatunk? - a sofőröm zökkent ki a gondolataimból. - Igen. - bólintok majd a táskámat magamhoz veszem és kisétálok az autóhoz. A cég felé vezető úton is csak az jár a fejemben hogy milyen lesz újra látni Christiant. Félek de közben olyan érzésem van mintha egy részem várná is hogy újra lássam őt. Szerencsére a városban nem nagy a forgalom ezért hamar megérkezek a munkahelyemre. A kocsiból szinte remegő végtagokkal szállok ki és besétálok az épületbe majd a liftbe. Azonban amikor az irodám szintjén kilépek a felvonóból furcsa dologgal szembesülök. Az emelet dolgozók asztalain dobozok hevernek és mindenki pakol. - Mi folyik itt? - szólalok meg hangosan mire minden szempár rám szegeződik. - Oh hála az égnek hogy itt vagy Ana. - Spacey lép ki a többi dolgozó közül és azonnal hozzám siet. - Christian mindenkit kirúgott. Eladja a céget. - hadarja el könnyes szemekkel nézve rám. - Ezt nem teheti meg. - rázom a fejem. Tudom hogy most össze kell szednem magam és erős nőként valamint a cég másik tulajdonosaként, magabiztosan kell kezelnem a helyzetet. - A tárgyalóban van, a felvásárló cég küldötteivel tárgyal. - szólal meg ismét a titkárnőm. - Mindenki figyeljen rám. - emelem meg a hangom hogy a többiek figyelmét is elnyerjem. - Ez a cég nem csak Mr. Grey tulajdona. Az én beleegyezésem nélkül egy szeget sem tehet arrébb. Világos? - fordulok körbe. - Mindenki nyugodjon meg. Rendezkedjenek vissza és a többi emeleten dolgozókat is értesítsék hogy a cég továbbra is működik és az önök munkája megmarad. Erről most azonnal gondoskodok. - dühösen indulok meg a tárgyaló felé. A dolgozók arcán látszik a megkönnyebbülés és hallgatnak is a szavamra. Mindenki megnyugszik, míg én egyre idegesebben haladok a tárgyaló felé ahová végül kopogás nélkül lépek be. Christian az asztalfőnél ül és két férfivel beszél, de amikor belépek és hangosan csapom be magam mögött az ajtót mind a három szempár rám szegeződik. - Nincs jogod a beleegyezésem nélkül döntéseket hozni. - indulatosan beszélek egyenesen Christian szemébe nézve. - Egy hónapja nem voltál itt, ne csinálj úgy mintha érdekelne a cég. - Christian feláll és meglep az ellenséges hangnem amivel hozzám beszél de ennek nem adom jelét. - Ha egy évig nem jövök be ahhoz sincs semmi közöd. Hivatalosan a cég fele az enyém. A papírok számítanak nem az hogy ki mennyi időt tölt az irodában. - kelek a saját védelmemre. - Visszajöjjünk később? - a másik két férfi zavartan áll fel. - Ne jöjjenek vissza. A cég nem eladó. - jelentem ki határozottan. - Most pedig tűnjenek el. - emelem rájuk a tekintetem. - Mr. Grey? - megerősítést várva pillantanak Christianra. - Holnap felhívom önöket. - bólint feléjük Christian majd a két üzletember távozik így magunkra hagyva a vitánkban. - Nocsak. Eszedbe jutott hogy kötelességeid vannak? - Christian gúnyosan néz rám. - Nehogy már neked álljon feljebb te seggfej. Miattad nem voltam itt. - vetem a szemére az igazságot. - Nem mondtam hogy menj el. - vág vissza kicsit sem kedvesen. - Nem vagyok hajlandó veled vitatkozni. A cég fele az enyém, ezt tartsd észben és szem előtt mielőtt döntéseket hozol. - figyelmeztetem dühösen. - Szóval képes vagy velem dolgozni? - mosolyodik el. - Igen. Mert több ezer ember dolgozik nekünk, akiket nem fogok az utcára tenni csak azért mert szakítottunk. - mondom komolyan. - Te szakítottál velem. - javít ki. - Ha jól emlékszem nem ok nélkül. Viszonyod volt az anyámmal Christian. Ezt nem tudom megbocsátani neked. Mostantól szigorúan csak munka kapcsolat van közöttünk. Megértetted? - szegezem neki a kérdésem. - Amikor apád rád íratta a részét a cégből és először jöttél be ide, akkor is ezt mondtad. Csak munka kapcsolat. - önelégülten indul meg felém. - Hagyd ezt abba Christian. - tolom el magamtól amikor túl közel ér hozzám. - Szeretlek Ana. És nem tudok rólad lemondani. - hirtelen megtelik érzelemmel a hangja. - Ne mond ezt. Hagyj békén. - a fejem csóválva hátrálok tőle de ő a kezemet megragadva húz vissza magához és akaratom ellenére csókol meg. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem esik jól a csókja, de az eszem azt parancsolja hogy ezt nem szabad és én hallgatok rá. - Ne! - ellököm magamtól és a tenyerem az arcán csattan. - Van valakim Christian. Én már tovább léptem. - jegyzem meg halkan. Azt nem akarom hogy tudjon Connoról, de az talán majd távol tartja tőlem hogy tudja mással járok. - Hazudsz. - nem hisz nekem, látom a szemeiben hogy képtelen elhinni hogy már nem szeretem. Igaza van. Még mindig szeretem őt, de ez nem jelenti azt hogy utat is engedek az érzéseimnek. - Nem hazudok. - vonom meg a vállam. - Ana. Könyörgök. Egy hónapja szenvedek a hiányodtól. Szeretlek. Ne gyötörj tovább. - ismét magához von de most nem csókol meg csak gyengéden ölel magához. - Christian...- sóhajtok fel gyenge hangon. Nem sok hiányzik ahhoz hogy sírni kezdjek. - Nem akarok már tőled semmit. - suttogom szinte hang nélkül. - Ne mond ezt. - próbál csitítani. - Ez az igazság. - tartok ki az előbbi szavaim mellett. - Most pedig hagyj dolgozni és közöld a dolgozókkal hogy félre értés történt. Nincsenek kirúgva. - eltávolodok tőle és hátat fordítva neki elhagyom a tárgyalót. Életem legnehezebb napjai, hetei, hónapjai várnak rám, hiszen itt lesz a közelemben és hiába szeretem őt, nem lehetek vele. Nem tudok megbocsátani neki, egyszerűen nem megy. El kell őt engednem...örökre...