Három nappal később...
~ Anastasia Steele ~
Három napja érkeztünk meg Aspenbe. Christiannal azóta sem békültünk ki, ő ugyan próbálkozott vele de én még mindig úgy érzem hogy nekem volt igazam. Külön szobában alszok, még szerencse hogy ez a ház hatalmas. Szó szerint egy igazi Aspeni palota. A szobám is gyönyörű, az elmúlt három napban szinte ki sem mozdultam innen. Nem akarom tönkre tenni a többiek szórakozását hiszen azért jöttünk hogy kikapcsolódjunk, én azonban még mosolyogni sem tudok őszintén. Nem megy. Kedvtelen vagyok és már-már azt mondanám hogy depressziós, de nem azért amit Oliver tett velem hanem mert úgy gondolom hogy Christian már csak sajnálatból van velem és napról napra egyre jobban elhiszem hogy így van még ha tagadja is. Valamilyen szinten magamat okolom emiatt, mert elveszítettem a babánkat, a testem nem volt elég erős ahhoz hogy megvédjem azt a pici életet ami kettőnkből jött létre.
És el is érkeztem ahhoz a ponthoz ami a leginkább gyötör. A meg nem
született gyermekem elvesztése. Hogyan mosolyoghatnék? Hogyan élhetnék
egyáltalán tovább úgy hogy nem gondolok rá a nap huszonnégy órájában. El kellett őt engednem és igen, nem tudtam hogy létezett csak amikor már nem volt, de akkor is én voltam az anyukája és valahányszor eszembe jut zokogás tör rám, ahogy most is. Arcom a párnámba temetem és utat engedek a könnyeimnek. A szívem sajog ahogy a lelkem is és nem kíván mást csak azt hogy a múlt bárcsak soha ne történt volna meg. De ez lehetetlen kérés, mert megtörtént és én még most is gyászolom az elvesztett kisbabám. Hihetetlen hogy egykor két szív dobogott a testemben, mostanra viszont már csak egy...a sajátom és egy-egy kétségbeesett pillanatomban azt kívánom hogy bárcsak ez sem dobogna, bárcsak én is meghaltam volna. - Ana. - egy mély simogató hang zökkent ki a gondolataimból. Észre sem vettem amikor Christian bejött, most az ágyam szélén ül, egyik keze a hátamat simogatja miközben én megállíthatatlanul zokogok. - Hagyj békén. - rázom le magamról a kezét. - Ne csináld ezt Ana. A frászt hozod ránk. Mi a baj? Mond el. - kérlel elgyötört hangon. - Csak...hagyjatok békén. - arcom ismét a párnára hajtom és lehunyom a szemem, most már csak néma könnyek folynak végig az arcomon. - Nem hagylak békén mert aggódom érted. Nem eszel, ki sem mozdulsz a szobából. Elzárkózol és sírsz...minden ok nélkül sírsz. - mondja komolyan. - Minden ok nélkül? - kérdezek vissza miközben meg emelem a hangom is. - Meghalt a gyerekem. Elég ok ez neked? - kiabálok vele pedig most inkább az ölelésére lenne szükségem. - Ő nem csak a te gyereked volt. És bár nem született meg és soha nem ismerhettük, szerettem. Nincs jogod kételkedni ebben. - mérgesen néz rám, sikeresen feldühítettem pedig nem ez volt a szándékom. - Egy szóval sem mondtam hogy kételkedek. De úgy látszik hogy te már túl vagy rajta. Nekem nem megy ilyen könnyen. Nem tehetek róla. Hiányzik belőlem egy darab amióta elveszítettem. - újra sírni kezdek. - Ana! Ezer halált haltam amíg te a műtőben voltál. Nekem sem volt könnyű, de igen tovább léptem. És tudod hogy miért? Miattad. Soha még csak eszembe sem jutott eddigi életem során hogy megállapodjak és családot alapítsak de amióta együtt vagyunk, máson sem járnak a gondolataim mint hogy hogyan tehetnélek boldoggá. Te vagy az egyetlen nő akit valaha szerettem, te vagy az egyetlen akitől gyereket akarok. De te...napról napra elveszettebb vagy. Nem haltál meg, még is néha olyan érzésem van mintha...már nem lennél. Teljesen elzárkózol. - nyugodtan beszél, megérintenek a szavai és fontos számomra hogy ennyire aggódik értem, de nem értheti, senki nem értheti hogy mit érzek. - Jobb lenne ha meghaltam volna. - suttogom. - Ezt meg sem hallottam. - mordul fel Christian. - Miért ne? Talán bepótolom, talán ha megölöm magam mindannyian jól járunk. - kezdek el hangosan gondolkodni. Christian szörnyülködve hallgatja végig a mondandóm. - Fejezd be! - üvölt rám mire még levegőt is elfelejtek venni. - Hogy mondhatsz ilyet? Hogyan járna jól bárki is azzal ha meghalsz? Önző vagy. Csak magadra gondolsz. Mit érezne az apád ha megtudná hogy az egyetlen lánya meghalt? Vagy Kate? És én? Rám nem gondolsz? Mi még itt vagyunk neked. - vissza vesz a hangerőből de még mindig hangosan beszél, dühös és meg tudom érteni. - Még itt vagy. - sóhajtok fel. - De mihez kezdek ha már te sem leszel velem? - nézek fel rá könnyes tekintettel. - Miért ne lennék? - enyhül meg és leül az ágy szélére. - Ha elhagysz...ha az ami köztünk van véget ér. Mi lesz akkor? A világom már összedőlt és csak te vagy nekem Christian. Megrémít a gondolat hogy te vagy az egyetlen ami még életben tart. - újabb sírógörcs tör rám. - Soha nem hagylak el Ana és az ami köztünk van nem ér véget. A világ nem dőlt össze csak össze kell szedned magad. Te egy erős nő vagy, képes vagy felállni és haladni tovább az úton a közös életünk felé. Kérlek. Könyörgök neked hogy térj észhez. - megfogja a kezem és összekulcsolja ujjainkat. - Miért? - emelem rá a tekintetem. - Mit miért? - értetlenül kérdez vissza. - Miért küzdesz értem? Annyi nő volt már az életedben és biztos vagyok benne hogy akadna más is aki szívesen lenne veled. - suttogom a szavakat. - Biztos van olyan nő aki szívesen lenne velem, sőt sok ilyen nő van, de tudod mit? Nekem egyik sem kell. Csak te. - gyengéden végig simít az arcomon, letörölve a könnyeimet. Arcomat meleg tenyerébe hajtom és lehunyom a szemem. - Nem érdemellek meg Christian. Talán keresned kellene mást. - szólalok meg ismét. - Az előbb még azt mondtad nem tudod mi lenne veled ha elhagynálak, most meg arra kérsz hogy keressek mást? - hitetlenkedve néz rám. - Fáj belegondolnom hogy mi lenne velem ha elhagynál, de biztos vagyok benne hogy jobb életed lenne nélkülem. Valld be hogy könnyebb volt amíg nem ismertél. - ismét kezdem ugyan azt amin három nappal ezelőtt összevesztünk. - Nem vallok be semmit és ezt nem hallgatom tovább. Nem keresek mást. Nem hagylak el. - idegesen áll fel. - Christian. - sóhajtok fel. - Kérlek Ana. Szedd össze magad. - reménykedve néz rám majd kisétál a szobából, azonban nem sok magányt kapok ugyanis az ajtón Kate és Mia sétál be.

Sziaaa
VálaszTörlés" Valamilyen szinten magamat okolom emiatt, mert elveszítettem a babánkat, a testem nem volt elég erős ahhoz hogy megvédjem azt a pici életet ami kettőnkből jött létre. " - a szívem szakadt meg Anaért, úgy sajnálom még mindig hogy Oliver miatt elveszítette a babáját. Nagy csapás volt ez számára és abszolút érthető hogy még mindig rosszl érzi magát lelkileg. Remélem azért nem tesz butaságot és nem tesz kárt magában. Christian remek pasi, Ana mellett áll és most ezt is kell tennie. Tetszett, várom a kövit .♥.♥.♥.
Hali :)
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész is. Teljesen meg tudom érteni Ana fájdalmát. Semmi nem lehet rosszabb mint elveszíteni a gyermekünket, akár megszületett akár nem. Anyaként teljesen át tudtam élni az érzelmeket amiket Ana. Christiant sajnáltam, segíteni akar Ananak ahogy a többiek is, de meg kell érteniük hogy Ana így dolgozza fel a történteket. Idő kell neki hogy tovább lépjen. Számomra megható volt ez a rész. Nagyon várom a következőt. Ezer millió puszi :)
Hi :P
VálaszTörlésChristian rengeteget változott az első rész óta, eleinte önző, manipulatív és érzéketlen volt, mostanra viszont egy csupa szív, kedves, odaadó, figyelmes férfi aki tökéletes párja Ananak. A szerelem nagy erővel bír, ez kiderült. Egyébként Christian karaktere fejlődött a legtöbbet és megjegyzem jó irányba. Szimpatikus hogy így bánik Anaval, szereti őt és támogatja. Ez a rész is klassz lett, tetszett és várom a folytatást :P
Szió :)
VálaszTörlésNagyon szép rész lett és szomorú. Ana lelki állapota érthető és sajnálom szegényt. Az eslő gif nagyon illett a részhez. Érdekes volt látni hogy Ana milyen gondolatokkal és érzelmekkel küzd. Szerintem élethűen írtad le a fájdalmát. Christiant is sajnáltam, ő sem ezt érdemelné. Ideje hogy boldogok legyenek együtt. Kate és Mia imádnivalóak, szeretem őket, igazi jó barátai Ananak. Tetszett ez a rész is. Kíváncsian várom a többi részt is <3
Ciao!
VálaszTörlésNem hiszem el hogy ismét megsírattál. Gyönyörűen írtad le Ana érzéseit, teljesen át tudtam élni. A megfogalmazás is tetszett, fantasztikus ahogy írsz. Mindig imádom olvasni mindegyik blogod egy-egy új részét. Soha nem okozol csalódást, sőt...pont ellenkezőleg. Mindig sikerül lenyűgöznöd, ahogy most is. Anat sajnálom és persze Christiant is. Ez a rész is nagyon tetszett, csodás volt. Alig várom a következő részt. :D
Bonjour
VálaszTörlésTetszik a cím és persze a dal is. Illett a részhez, sőt miközben hallgattam és olvastam még inkább meghatódtam. Tetszett ez a rész is, érzelmes volt. Ana és Christian élete most nem könnyű, hiszen Oliver elvette tőlük azt amit igazán boldoggá tehette volna őket, a kisbabájukat. De hiszem hogy együtt képesek lesznek tovább lépni és egy tucatnyi babát gyártani. Csak maradjanak együtt. Szeretem olvasni ezt a blogot is. Nagyon várom a következő részt ★.★.★.★
Halihó :P
VálaszTörlésOliver tette még a halála után is kísérti Anat. Oliver volt a leggonoszabb ember ezen a földön és őszintén örülök hogy meghalt mert látni Ana szenvedését, szívszaggató. Christiannak minden elismerésem, mert bár ő is szomorú és lehangolt, minden maradék erejével azon van hogy Anaba lelket öntsön. Ez az igaz szerelem ismerve. Elmondhatatlanul tetszett ez a rész is. Olyan jól írsz, irigykedek de közben élvezem is hogy részese lehetek a "csodáidnak". Várom a többi részt :P
Puszedli :D
VálaszTörlésElőször is a ház...whoááá...gyönyörű. Christian kitett magáért, a legszebb helyre vitte Anat és ezen a helyen tényleg nyugalom veszi körül őket. Remélem hogy Ana visszatalál önmagához és félre teszi a negatív gondolatait és kiveri a fejáből azt a téveszmét hogy Christian elhagyja őt és azt is hogy öngyilkos lesz. Ana szeretetre méltó és bízom benne hogy hamarosan újra a régi lesz. Christain meg nos...ő Christian Grey az álom pasi és egyben egy igazi FÉRFI is, örülök hogy Ana mellett van. Nagyon, nagyon várom a következő részeket is ♡♡♡
Szióka...
VálaszTörlés" A világom már összedőlt és csak te vagy nekem Christian. Megrémít a gondolat hogy te vagy az egyetlen ami még életben tart. " - hogy a francba tudsz te ilyen szépeket írni?! Mindig csak ámulok azon hogy mennyi érzést közvetítesz az írásaidon keresztül. Én szinte rajongok a blogjaidért sőt nem is szinte hanem nagyon is. Imádom ahogy írsz és imádtam ezt a részt is. Ana remélem rendbe jön és Christianal rövid időn belül újra boldogok lesznek. Fantasztikus rész volt. Várom az újat! ღ ღ ღ
Szia
VálaszTörlésÉn nem tudom mit mondjak. Egy részem megérti Anat, ugyanakkor azt gondolom hogy nem lenne szabad most ellöknie magától Christiant hiszen szüksége van rá. Látszik Anan hogy össze van zavarodva és ezért sajnálom őt. Christian viszont helyén kezeli a dolgokat. És jó hogy nem kettesben utaztak el, mert a többiek is tudnak így nekik segíteni, mint ebben a részben Kate és Mia. Szép volt. Tetszett. Alig várom hogy hozd a többi részt. Siess! :)
Hello
VálaszTörlésMost majdnem mindegyik blogodon szomorú rész volt. A Summer Love-on Darcy anyukájának temetése volt, a Stole My Heart-on meg Millie törte össze Harry szívét. Itt meg...Ana kerül egyre lejebb. Sajnálom őt, mert nem ezt érdemelné mármint a sorstól. Oliver tönkre tette az életét, de Anan múlik hogy talpra áll e és hogy Christian mellett új életet kezd e. Ez a nyaralás éppen kapóra is jön hogy Ana tisztázza magában a dolgokat. Remélem hogy jól fog dönteni és újra a régi lesz. Tetszett ez a rész is, csak így tovább ;)
Szia :)
VálaszTörlésÚjabb szomorkás rész. Sajnálom Ana-t nagyon, amiért ennyire maga alatt van. remélem hamarosan jobb kedvre derül Christian, Kate és Mia mellett, de főleg Christian mellett. Kíváncsian várom a következő részt!
Puszi :)