24. Rész: Fájdalmas igazság

Zene: Rihanna - Cry


~ Anastasia Steele ~

- Utálom a mai napot. - duzzogva sóhajtok fel a reggeliző asztalhoz ülve. Tegnap felhívott apa és kikönyörögte hogy adjak egy esélyt Elenanak, persze én a jó szívemnek köszönhetően belementem. Ma pedig kettesben ebédelek Elenaval. Már a gondolata is elborzaszt mert van valami abban a nőben ami miatt kicsit sem kedvelem. Nem tudnám megmondani hogy mi az, egyszerűen csak nem szimpatikus. - Nem lesz semmi baj kicsim. Csak egy ebéd. Legrosszabb esetben is maximum egy órát kell kibírnod vele. - biztat Christian. - De én még annyit sem akarok pazarolni rá. - nyafogok tovább. - Elmenjek veled? - ajánlja fel nagylelkűen. - Imádnám ha ott lennél, de nem lehet. Apa kérte hogy kettesben ebédeljek Elenaval. Mindez azért hogy jobban megismerjem. Ah, még az étvágyam is elment. - megragadom a tányérom és a mosogatógépbe teszem. - Enned kell Ana. - Christian dorgál finoman. - Nem akarok, nem tudok enni. - ellenkezek. - Nem akarok veszekedni. - néz rám jelentőségteljesen. Tudom hogy mániája hogy rendszeresen étkezzek, de jelenleg képtelen vagyok rá. - Én sem akarok veszekedni, úgyhogy fogadd el hogy nem eszem. - vonom meg a vállam. - Gyere ide. - nyújtja felém kedvesen a kezét. Azonnal mozdulok és ölébe ülök. - Ha nem eszel egészségesen akkor megbetegszel. - puszil arcon. Tudhattam volna hogy ez lesz. Addig nem hagy békén amíg el nem éri a célját. - Egy reggeli kihagyásába még nem halt bele senki. - forgatom meg a szemem. - Csak pár falatot a kedvemért. - úgy néz rám hogy képtelenség neki ellenállni. - Jó, legyen. - adom meg magam végül. - A rántottád tetszik. - mosolyodok el. - A tiéd szerelmem, csak egyél. - vigyorogva húzza elém a tányérját. - Imádom amikor becézgetsz. - kezeim a nyaka köré fonom és egy gyors csókot lopok tőle. - Te vagy az első akit becézgetek. Ha veled vagyok magától jönnek a szavak. - mondja komolyan. - Megtudhatom az okát? - jókedvűen játszok vele. Pontosan tudja hogy mit akarok hallani. - Csak egyetlen oka van. - húzza az időt. - És mi az? - csillogó szemekkel nézek rá. - Az ok, hogy ön Miss Steele elrabolta a szívem. - ajkai az enyémhez érnek de nem csókol meg. - Csak nem szerelmes Mr. Grey? - fülig ér a szám. - De bizony hogy az vagyok. - bólogat. - Jó hírem van számodra. - apró puszikkal halmozom el az arcát majd ajkait is. - Én is szerelmes vagyok. - nevetek fel. - Mertem remélni hogy így van. - kezei közé fogja az arcom és a játszadozásom megunva egy szenvedélyes, mély csókban részesít. - Ha nem lenne reggeli megbeszélésem, azonnal a magamévá tennélek. - szakad el tőlem mély levegőt véve. - Te vagy a főnök. Késhetsz. - szembe fordulok vele még mindig az ölében ülve így a szoknyám egészen a bugyim szegélyéig felcsúszik. - Nem lehet. - felsóhajt de közben kezei meztelen combjaimon siklanak végig a fenekemig. - Biztos? - nézek rá kacéran miközben kezeim már az övcsatjával játszanak. - Ana. - nevet fel a nevemet mondva. - Ne mond hogy képes vagy ellenállni nekem. - suttogom miközben kicsatolom az övét és lehúzom a sliccét. - Neked képtelenség ellenállni. - az ölébe vesz és elindul velem a háló felé. - Mindig megkapom amit akarok. - nevetek fel. - Akkor még szerencse hogy mind a ketten ugyan azt akarjuk. - végig dönt az ágyon és máris érzéki csókokkal és simogatásokkal halmoz el. Imádom ahogy hozzám ér. Belebizsereg a bőröm és jó érzéssel tölt el. Azonban most nincs időnk az idő húzásra és a játszadozásra ezért azonnal a lényegre térünk. Pillanatok alatt szabadulunk meg a ruháinktól és már magamban is érzem őt. Fél óra, csupán ennyi jut nekünk. - Most már tényleg mennem kell. - szólal meg amikor már ismét felöltözött. - Este találkozunk. - a vékony ágy takarót tekerem magam köré és kimászok az ágyból. - Máris hiányzol. - magához von és megcsókol. - Te is nekem. - mosolyodok el. - Indulnom kell. - pillant a karórájára. Jó érzés hogy ilyen nehezen hagy itt, mert ez is azt bizonyítja hogy szeret. - Vigyázz az úton. Szeretlek. - köszönök el tőle. - Én is szeretlek. - még egy utolsó csókot lehel ajkaimra aztán távozik is. Egyedül maradok a hatalmas házban és mivel az óra már majdnem kilencet mutat, ideje készülődnöm. Az ebédet fél tizenkettőre beszéltem meg Elenaval. De szeretném a legjobb formámat hozni ezért nem jelenhetek meg az étteremben, szex utáni kócos frizurával és teljesen kifáradva. Mosolyogva indulok meg a fürdőbe ahol először egy forró zuhanyt veszek majd a hajamat is megmosom. Amint elkészültem megszárítom a tincseimet és a sminkem is felviszem az arcomra, de csak szolidan. Utoljára hagyom a ruhámat. Amint elkészültnek nyilvánítom magam az óra már tizenegy órát üt. Sietve szaladok le e lépcsőn ahol a sofőr már vár és amint az autóba ülök indít is. Szerencsére nincs túl nagy forgalom, így a megbeszélt időben érek az étteremhez. - Jó napot. Asztalfoglalásom van. A nevem Anastasia Steele. - közlöm a bejáratnál. - Igen. A partnere már várja önt. - egy kedves pincérnő kísér az asztalomhoz ahol Elena már valóban türelmesen vár és amint megpillant elmosolyodik.

- Szia. - köszönök neki udvariasan miközben leülök vele szemben. - Hagyjuk a felesleges bájolgást. Nem ezért vagyok itt. - feleli kicsit sem kedvesen. - Tessék? - meglepetten nézek rá. - Gond van a hallásoddal vagy éppen olyan ostoba vagy mint amilyen az anyád volt? - sértegetni kezd és bennem azonnal fellobban a düh. - Neked mi bajod van? - vonom kérdőre. - Nem hagyom hogy elvedd tőlem Christiant ahogy az anyád tette. - sziszegi felém a szavakat. - Miről beszélsz? Christiannak mi köze van ehhez? Nem értek semmit. - zavartan nézek vele farkasszemet. - Had meséljek el neked egy rövid történetet. Mint tudod hosszú éves barátság köt a Grey családhoz és természetesen a szüleidhez is. Christiant azóta ismerem amióta örökbe fogadták őt. Mindig is zűrös gyerek volt, nem tudott mit kezdeni a benne dúló feszültséggel. Tizennyolc éves volt amikor viszonyt kezdett velem. Ezáltal lenyugodott és persze én is jól jártam vele. Csak hogy az anyád mindent tönkre tett. Christian beleszeretett és őt választotta helyettem. Két évig volt kapcsolatuk egészen anyád balesetéig. - Elena szavai mélyen érintenek és már a sírás szélén állok. - Nem hiszek neked. - csóválom a fejem. - Akkoriban úgy tudtam meg hogy viszonyuk van hogy egy magánnyomozót állítottam rájuk. Tessék! Ebben a mappában megtalálsz mindent Képeket és információkat egyaránt. - egy barna dossziét tol elém amit én azonnal a kezembe veszek és kinyitom. Az amit benne látok lesokkol. Elena nem hazudott. A képeken Christian fiatal önmaga és az anyám szerepel. Csókolóznak, ölelkeznek. - Rosszul vagyok. - kétségbeesetten nyúlok a poharamért amiben víz van és nagyokat kortyolok. - Nyilván Christian az anyádat látja benned. Hiszen nagyon hasonlítasz rá. - Elena újabb lelki sebet ejt rajtam. Hát valóban így lenne?! Christian nem engem szeret, hanem anyát látja bennem. A könnyeim már megállíthatatlanul folynak végig az arcomon. - Elmondom apának. - nézek Elena szemeibe aki csak felnevet. - Nem teszed. - vonja meg a vállát. - Miből gondolod hogy nem? - kérdezek vissza. - Anyád emlékét akarod meggyalázni? Apád szíve összetörne. - mondja komolyan és igaza van. - Nem. - nyögök fel fájdalmasan. - Christian hozzám tartozik. Neked nincs jogod hozzá. - mondja dühösen. - Nekem...el...el kell mennem. - szédülök. Rosszul vagyok ha arra gondolok hogy Christian átvert, végig megvezetett. Minden szava hazugság volt. Sietősen állok fel és a mappát magamhoz ölelve szinte kirohanok az étteremből. Nem tudok tovább ezzel a nővel egy levegőt szívni. A szívem összetört és még magam sem tudom hogyan állok ezek után Christian elé...