30. Rész: What the heart wants

Zene: One Direction - Perfect

~ Anastasia Steele ~

Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy eleget tegyek Connor kérésének és csinosan öltözzek fel, de bármennyire próbáltam időben elkészülni, lehetetlen feladat volt. Már a ruha választásával is több idő ment el, mint azt terveztem, mert egyszerűen képtelen voltam eldönteni, melyik lenne a legjobb választás. Még Kate sem tudott segíteni rajtam, hiába mondta több ruhára is, hogy szerinte megfelel, nekem nem volt jó. A tökéletest akartam megtalálni. Kate az egyetlen aki tudja hogy Connoral járok és reményeim szerint ez még egy jó ideig így is marad. Kate az akiben megbízok hiszen ő a legjobb barátnőm. A mai randin pedig semminek nem szabad rossznak lennie. Semminek. Nem vagyok szerelmes de Connor megérdemel egy esélyt és a mai vitám után ami Christian és köztem zajlott, úgy érzem hogy eddig én voltam az aki miatt a Connoral való kapcsolatom nem tudott fejlődni. De eljött az ideje hogy elengedjem a múltam és teljesen neki szenteljem magam. Connor már percek óta lent vár a nappaliban, és csak abban bízok, hogy nem gondolja meg magát és lép le. Utolsó reményemként egy fekete ruhát választottam hozzá illő magassarkúval és az egyszínű szettemet arany árnyalatú kiegészítőkkel dobtam fel amivel így már teljes volt az öltözékem. A hajamra szánt időmet sikerült teljesen elbénáznom, ezért egyszerűen hagytam, hogy a vállamra omoljon. Egy sóhajtás kíséretében léptem ki a szobám ajtaján, hogy végre megjelenjek Connor előtt és elindulhassunk. Bűntudatom volt, amiért megvárakoztattam, hiszen ő pontosan érkezett, mint mindig. Még az sem segített a közérzetemen, hogy nagyon ideges voltam a mai nap miatt, tekintettel arra, amire készültem. A szám szélét rágva sétáltam le a lépcsőn, egyre csak azon kattogott az agyam, hogy jó-e, amit csinálok. Próbáltam észben tartani, amit Kate tanácsolt, de nehéz volt. Képtelen voltam kikapcsolni az agyamat. Connor az érkezésemre felém kapta a fejét, aztán a bizonytalanságomat látva bátorítóan elmosolyodott. - Sajnálom, hogy megvárakoztattalak – nézek rá bocsánatkérően. - Semmi baj. Erre megérte várni - mér végig tetőtől talpig, amibe természetesen belepirulok, és gondolatban vállon veregetem magamat, amiért sikerült olyan ruhát választanom, ami az ő tetszését is elnyerte. - Indulhatunk? - kérdezem kedvesen. - Természetesen. - kezembe adja a táskám majd egyik kezét a derekamra téve kísér ki az autójához ahol udvariasan kinyitja nekem az ajtót ahová be is szállok. Mind a ketten hátra ülünk, míg a sofőr a vezető ülésen helyezkedik el. - Gyönyörű vagy Anastasia. - bókol már útközben. Az autóban a térelválasztó fel van húzva így kettesben beszélgethetünk. - Köszönöm. - elpirulva nézek rá. - Szabad? - ajkaim felé hajol, én csak egy bólintással adom meg a néma választ a kérdésére és nem is kell várnom, azonnal megcsókol. Gyengéden még is szenvedélyesen. Viszonzom a csókot de kissé meglep amikor egyik kezét megérzem a csupasz combomon végig simítani. Minden izmom megfeszül a testemben. - Connor. - a nevét suttogva tolom el magamtól. - Ne haragudj. - azonnal elveszi a kezét de én megragadom és összefonom ujjainkat. - Úgy érzem hogy készen állok arra hogy a kapcsolatunkat egy újabb szintre emeljük. - mondom halkan. Ez az amire egész nap készülök és emiatt félek és egyben izgulok is. Christianért dobog a szívem, őt akarom és tudom hogy képtelen leszek túllépni rajta ha nem adom át teljesen magamat Connornak. - Biztos? - szabad kezével végig simít az arcomon. - Igen. - bólintok bizonytalanul. Connor nem felel semmit csak újra csókolni kezd és én ismét viszonzom. Érzem rajta hogy bár azt mutatta eddig hogy türelmes, most még is élvezi a helyzetet és örül hogy megkapja amit akart, engem. - Először egy estélyre megyünk. - elhúzódik tőlem hogy közölje a ma esti programot amit eddig nem tudtam, csak azt hogy csinosan kell felöltöznöm. - Aztán hozzád. - hajolok ajkaihoz és egy lágy csókot lehelek rá. - Nálam alszol? - mosolyodik el. - Szeretnék. - nevetek fel halkan. - Én is ezt szeretném. - újabb csókot lop majd az autó lassít és mi megérkezünk a estély helyszínére. - Bármi történik, ne legyél dühös rám. - suttogja a fülembe amikor kisegít az autóból és befelé tartunk. - Miért lennék dühös? - meglepetten és félve nézek rá de válaszolnia sem kell, mert ahogy belépünk a terembe azonnal észre veszem hogy Christian is itt van az egész családjával. Mia, Ethan, Kate és Elliot a pultnál nevetgélnek, míg Christian a szüleivel beszélget az egyik asztalnál. Kate segített ruhát választani, de biztos vagyok benne ha tudta volna hogy ide készülök akkor szólt volna nekem, de még én magam sem tudtam hogy Connor erre készül. A terem tele van emberekkel, fontos személyek. - Hogy tehetted ezt? - csalódottan nézek Connora. - Itt kell lennem Ana. Ez egy fontos esemény és te az én barátnőm vagy, mellettem a helyed. - Connor komolyan beszél, de engem nem érdekel egyetlen szava sem. - De itt van Christian is. - fordulok Connoral szembe. - Hozzá már semmi közöd. - jelenti ki határozottan. Ezt az énjét még nem ismerem, de egyáltalán nem is tetszik. - Connor. Válaszolj őszintén. Csak azért vagy velem hogy Christianak bizonyíts? - kérdezem félve a válaszától. - Az első perctől kezdve akartalak magamnak. De persze ő ismét beelőzött és megszerzett. Nem Ana, nem csak Christian miatt vagyok veled, de valóban elégtétel számomra hogy szenvedni láthatom. - gúnyosan pillant az említett felé aki éppen ekkor néz felénk és az amit az arcán látok, összetöri a szívemet. Meglepettség, csalódottság és fájdalom egyvelege ül ki az arcára. Connor elvigyorodik majd magához von és megcsókol. Nem tiltakozok ellene, de nem is tudnék. - Azt hittem hogy te ennél jobb vagy. - szólalok meg ismét miután elenged. - Nála jobb vagyok. - mutat Christian felé aki még mindig feszülten figyel minket a távolból. - Te csak azt hiszed. - jegyzem meg majd faképnél hagyva kisétálok a kertbe. Legszívesebben utat engednék a könnyeimnek de nem teszem. Erős maradok, annak kell maradnom. Csalódtam Connorban de nem tagadhatom hogy eddig is sejtettem hogy a Christian iránt érzett gyűlölete mindennél erősebb. Gyerekkoruk óta versenyeznek, akkor még az iskolában, mostanra viszont az üzleti életben, és nem kérdés hogy Christian a sikeresebb így Connor jogosan féltékeny rá. - Ana. - egy túlságosan ismerős hang szólal meg mögöttem és ahogy megfordulok szemben találom magam Christiannal. - Szóval igaz. Van valakid. - szomorúan néz rám. A szívem már is hevesebben kezd el dobogni. Meg akarom ölelni, csókolni de nem teszem, nem tehetem meg. - Sajnálom. - suttogom, de képtelen vagyok a szemébe nézni. Szégyenlem magam. - Pont ő? Pont Connor? - Christian életkedve egy pillanat alatt illant el és most egy összetört férfi áll előttem. - Sajnálom Christian. Nem tudok mást mondani. - kikerülöm őt és vissza sietek a terembe. Nem jön utánam és tudom is az okát, megbántottam őt. - Anastasia. - Connor kapja el a kezem amikor éppen távoznék. - Nekem ennyi elég volt a ma estéből. - nézek fel rá. - De csak most jöttünk. - szinte kérdőre von. - Egy csepp együttérzés sincs benned? - kérdezem dühösen. - Christianal szemben? - nevet fel. - Nincs. - jelenti ki határozottan. - És velem szemben? - nézek fel rá, egyenesen a szemeibe. - Rendben. Ha menni akarsz, menjünk. - bólint és megfogja a kezem. - Köszönöm. - sóhajtok fel megkönnyebbülve. Dühös vagyok Connora, de még mindig úgy érzem hogy ő kell ahhoz hogy Christiant elfelejtsem. Az autóban néma csendben telik az út amíg megérkezünk hozzá. - Sajnálom a ma estét. - szólal meg mikor belépünk a lakásába de hallom a hangján hogy nem őszinte. Nem felelek semmit csak magamhoz vonom és megcsókolom. Gyűlölöm magam amiért ezt teszem, de nem akarok tovább szenvedni. Ki akarom űzni a fejemből és a szívemből is Christiant. El kell őt felejtenem. Connor viszonozza a csókom és már is a ruhám cipzára után kutat a kezével amit könnyedén megtalál és le is húzza rólam a ruhám. Úgy érzem magam ezekben a pecekben mint amikor Oliverel voltam. Szerelem nélkül nincs értelme egyetlen kapcsolatnak sem, én még is hajszolom magam egy olyan férfi oldalán akit bármennyire is próbálom tagadni, tudom hogy soha nem fogok szeretni. - Connor, várj. - tolom el magamtól hirtelen amikor már csak fehérneműben állok előtte. - Nekem ez...még...nem megy. - vallom be őszintén. - Te mondtad hogy ezt akarod. - magához von és szájon csókol. - Meggondoltam magam. - elfordítom a fejem, nem kívánom sem őt, sem a csókjait. - Az este történtek miatt? - kérdezi feszülten. - Részben igen. - bólintok. - Ahogy akarod. - megvonja a vállát majd lehajol és felveszi a ruhám amit végül a kezembe nyom. - Azért még itt maradsz? - mosolyodik el. - Jobb ha megyek. - gyors mozdulatokkal öltözök fel majd a táskámat magamhoz véve indulok meg az ajtó felé. - A sofőröm haza visz. - Connor siet utánam és kinyitja a bejárati ajtót. - Rendben, köszönöm. - nézek fel rá. - Fontos vagy nekem Ana. - mutató ujját az állam alá simítja hogy kissé meg emelje a fejem majd egy lágy csókban részesít. - Jó éjt. - elenged, én nem szólok semmit csak beszállok a sofőr mellé és már indulunk is. Úgy érzem most helyes döntést hoztam. Nem álltam még készen testi kapcsolatra Connoral, talán majd idővel...