40. Rész: I give you all of me...

Zene: John Legend - All of Me

~ Anastasia Steele ~

Azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Kapkodok és mindent túl aggódok. Kate igyekszik nyugtatni, ahogyan Mia is. A ruhám, a hajam, minden tökéletes még is úgy érzem, hogy valami hiányzik. Az esküvőm napja van, az amire kislány korom óta vágytam, de leginkább azóta hogy megismertem Christiant és beleszerettem. Ennek kellene lennie életem legboldogabb napjának, bennem még is van egy kis keserűség hiszen az apám még csak egy hónapja halt meg....Fáj hogy most nem lehet itt és nem vezethet az oltárhoz, pedig mindig is arról álmodoztam hogy egy nap majd apa vezet életem szerelméhez. Sajnos a sors nem így akarta, így ma végül Elliot kísér majd a sorok között, hiszen ő a legjobb barátom. Rengetegen hemzsegnek már a kertünkben, amely vörös és fehér színekkel van feldíszítve. A szervezésben Kate és Mia volt a segítségemre. Talán ennek is köszönhető az hogy ma valóban minden csodálatos és tökéletes. - Ide figyelj Ana! - szól rám Mia. - Bocsánat - rázom meg a fejemet és az ablakról elvezetem a tekintetem. Kicsit elkalandoztam miközben a kertben gyülekező tömeget figyelem. - Mit is mondtál? - kérdezem kedvesen, azt tudom hogy valamit mondott csak az nem maradt meg bennem hogy miről is beszélt. - Azt, hogy ideje a fátylat is feltenni. - feleli mosolyogva. - Ó, igen. Kicsit késésben vagyok. - bólintok és hátat fordítok neki, majd a barna tincseimre helyezi a könnyed anyagot. - Csodálatos vagy. Ha meglát Christian, biztos vagyok benne, hogy eláll a lélegzete is. - szólal meg Kate is elismerően. - Semmi újat nem fog látni - nevetek fel. - Lehetséges, de hivatalosan is az övé leszel - mosolyog rám Mia. - Hát igen, soha nem gondoltam volna, hogy a bátyám valamikor is megnősül. De őszintén mondom, hogy örülök, amiért téged választott. - teszi hozzá elérzékenyülve. - Mia, mindjárt elsírom magam, kérlek. - ölelem meg. - Ma nem sír senki! - szól ránk Kate. - Indulnod kell, mindenki elfoglalta már a helyét. - figyelmeztet Mia. - Izgulok. - vallom be őszintén. - Christian vár az oltárnál, a többiekkel meg ne foglalkozz. - kacsint rám Kate és Miaval már el is hagyják a szobát hogy ők is elfoglalják a helyüket. Mélyen felsóhajtok és még egyszer a tükörben végig nézek magamon. Majd megfogom a vörös rózsákból készült virágcsokromat és elindulok kifelé a hátsó kert ajtó irányába, amely előtt Elliot már vár és ahogy meglát felém nyújtja a kezét. - Csinos vagy. - jegyzi meg halkan. - Köszönöm. - mosolygok rá miközben belé karolok. Kilépek az ajtón és a dallamok felcsendülnek. Elliot és én pedig elindulunk a sorok között. A tekintetem rátalál Christianéra és egyre hevesebben kezd verni a szívem ahogy közeledek felé. A kezeim remegnek és ezt Elliot is észreveszi így a karján pihenő kezemre simítja az övét megnyugtatásképpen. Rápillantok hálásan, aztán újra előre nézek az oltár irányába. Pár perc csupán míg a sorok között az oltárhoz érünk ahol Elliot átad Christiannak és a helyére áll, hiszen ő Christian tanúja, míg az enyém Kate. - Gyönyörű vagy. - suttogja Christian és a szemében látom az érzéseit, szerelmet és büszkeséget olvasok le az arcáról. Tudom hogy valóban szeret és azt is tudom hogy ez a nap számára is fontos. Elkezdődik a ceremónia. A csokromat átnyújtom Katenek amikor a gyűrűk felhúzására kerül a sor. Szinte fel sem fogom az atya szavait, a figyelmemet teljesen leköti Christian látványa. Annyira jól áll neki az öltöny, persze a munka ruhája is az de ez most más...ezúttal teljesem más. - Megcsókolhatod a feleséged. - közli az atya a ceremónia lezárásaként, Christian pedig megcsókol, édesen, lágyan, és mégis szenvedélyesen. - Mrs. Grey. - mosolyog ajkaimra. - Szeretlek. - mondom őszinte szerelemmel a hangomban. - Boldoggá teszel, szeretlek Ana. - ismét megcsókol de nem tart sokáig hiszen a vendégeink mindennek a szemtanúi. Christian összefonja ujjainkat és elindulunk a terem felé ahol az esküvői vacsorát tartjuk. Az estélyre felfogadott pincérek elkezdik feltálalni először az italokat majd a vacsorát is, amit szintén Kate és Mia segítségével együtt választottunk ki. Az este tökéletesen alakul és minden úgy történik ahogy elterveztük. Minden vendég jól szórakozik, táncolunk, eszünk és aki teheti természetesen iszik is, én az állapotom miatt csak narancslevet kortyolgatok. A pillanatok órákká válnak és gyorsan telnek, a mulatság pedig a végére ér hajnali fél kettőkor. A vendégek elmennek és csak Christian és én maradunk a kivilágított teremben. - Örökre az enyém vagy. - magához von és a még halkan szóló lágy dallamokra ringatni kezd. - Már semmi nem választhat el tőled. - suttogom miközben hozzá simulva táncolunk. - Nem vagyok egy érzelgős tipus...de amikor ma megláttalak ahogy jöttél felém az oltárhoz...- nagyot nyel és elhallgat, de tudom mit akar mondani. - Boldoggá teszel Ana. Mindent megtennék érted. Teljes szívemből szeretlek. - vallja be érzéseit amivel sikerül olyan hatást gyakorolnia rám, hogy a könnyeim csak úgy végig gördülnek az arcomon. 

- Én is szeretlek Christian. - húzom magamhoz és megcsókolom amit viszonoz majd a kezemet megfogja és maga után húz egyenesen az emeletre a hálószobánkba. A szobába lépve Christian megválik a zakójától és a cipőjétől is megszabadul. Elém áll, én pedig kibújok a magassarkú cipőmből. Ujjai ügyesen fogják meg a hajamban lévő hajtűket és lassan leemeli a fátylamat amit a fotelra dob. Ezt követően mögém lép, aztán a fűzőt kezdi el kibontani lassan, egészen addig, amíg a lábaim köré nem esik a nehéz ruha. Végigsimít az oldalamon, majd engem fordít magával szembe és csókol meg hevesen. Ezúttal az én ujjaim kezdenek el ügyeskedni és megszabadítani őt a ruháitól. Amint már csak egy bokszerben áll előttem, a combjaimnál fogva az ölébe kap és a hatalmas ágyon dönt végig. Hajába túrok miközben ő csókjaival kényezteti egész testemet és az apró bugyit lehúzza rólam, így már teljesen meztelenül fekszem alatta. Lenyúlok és letolom róla a már feleslegessé vált ruhadarabot. Megcirógatja az arcomat, miközben végig a szemeimbe néz. Puszit nyom a számra, a lábaimat a csípője köré fonom és lassan belém temetkezik. Ez most más, sokkal másabb. Az utóbbi időkben nem igazán volt időnk egymásra, hiszen rengeteg rossz dolog történt velünk mostanában, talán ezért is volt most annyira fenséges ez a kapcsolat. Lassan mozgott, szinte már kínzóan lassan, míg végig a számat csókolja és a testemet simogatja. Hiányzott már nagyon. Szorosan ölelem és a nevét sóhajtozom. A fülembe suttog csodás bókokat, a percek gyorsan telnek mégis élvezet minden pillanat, én pedig pillanatok alatt szétesem alatta. Mellém gördül és rám pillant. - Ígérd meg hogy mindig velem leszel. - szólalok meg halkan miközben szorosan hozzábújok. - Ígérem. - lágy csókot hint a számra miközben átölel és egyik kezét gyengéden a hasamra simítja amin már kissé látszik a terhességem hiszen már az ötödik hónapban járok. - És vigyázni fogok a családunkra. - apró puszikkal halmoz el és tudom hogy valóban így lesz. Tudom hogy Christian vigyázni fog rám és a gyermekünkre is. Boldog család leszünk és ez az ami megtölti a szívemet is boldogsággal...

The End...