39. Rész: Végakarat

Zene: Sam Smith - Too Good At Goodbyes

~ Anastasia Steele ~

A temetőben állva a tekintetem az összegyűlt tömegre telepedett. Képtelen voltam a koporsóra nézni mert tudtam hogy akkor valószínűleg ájultan dőlök el. Christian kezében pihen a kezem és ez most plusz erőt ad nekem. Felrémlenek az emlékek még anyám temetéséről  aki szintén itt nyugszik.  Emlékszem apa fájdalmas arcára amikor anyát örök nyugalomra helyeztük. Szerette őt haláláig és most őt temetjük. Remegni kezdek és nagyot nyelve kapok levegőért. - Rosszul vagy? - Christian suttogja aggódva. - Nem. - hazudom. - Ana. - simít végig a kezemen. - Kicsit. - javítom ki magam. - Ülj le. - ellent mondást nem tűrve vezet a szék sorokhoz ahol Elena is ül. Pont miatta nem akartam oda menni. - Megvisel a temetés? - Elena pillant rám megvetően. Ő persze még nem tudja hogy terhes vagyok így fogalma sem lehet arról hogy most éppen a szívem alatt növekvő pici élet miatt és a neki ártó stressz miatt vagyok rosszul. - Csak hányingerem van, ami téged látva nem lep meg. - szólok vissza neki. Undorodom attól hogy mellette kell ülnöm, gyűlölöm őt úgy ahogy még senkit ezen a földön. De nem pazarolok rá több időt. Christian a másik oldalamra ül és gyengéden megfogja a kezem. - Mindjárt vége drágám. - bíztat és igaza is van. A tiszteletes a ceremónia végére ér, apát pedig végleg nyugalomra helyezik. A könnyeim záporoznak amiket egy fehér zsebkendővel próbálok meggátolni sikertelenül. Aztán egy halk mégis angyali zene kíséretében az összegyűltek mind részvétet nyilvánítanak. Többségük csak nekem, Elena színjátékát mások sem hiszik el ahogy én sem. - Ana drágám, őszinte részvétünk. - Christian szülei jelennek meg előttünk. Grace majd Carrick is átölel és biztosítanak arról hogy a családjuk része vagyok és őket valóban érdekli mit érzek és szerették, tisztelték az apámat. Utánuk Spacey, Ethan, Mia, Elliot és Kate is részvétet nyilvánítanak. Ők a barátaim akik szintén a családot jelentik számomra és mint mindig most is mellettem állnak. Spacey bár a titkárnőmként kezdte nem is olyan régen, mostanra barátomnak nevezhetem. A többieket pedig mondhatni ezer éve ismerem és szeretem. - Gyere csak ide Ana. - hallom meg Elena hangját. - Mit akarsz? - kérdezem gyűlölettel a hangomban. - Az ügyvéd úr vár minket. - utal apa végrendeletére. - Jól van megyek. - bólintok de ő nem hagyja ennyiben. - Remélem a csőcseléket nem hozod magaddal. - utal a barátaimra. - És Christiannak sincs ott keresni valója. - teszi hozzá. Tudom mit akar. Hogy egyedül legyek és sebezhetőnek lásson. Szánalmas egy nő aki hamarosan nagyon nagyot fog csalódni. - Én Ana mellett maradok ha tetszik neked ha nem. - Christian néz farkasszemet Elenaval. - Ha jól tudom már nem vagytok kapcsolatban, nincs közöd hozzá. - Elena gúnyolódik. - A helyzet az hogy most több közöm van Anahoz mint valaha. - Christian sem hagyja annyiban a dolgot, míg én csak csendben figyelek. - Megtudhatom miről beszélsz? - Elena nyávogó hangja már az agyamra megy. - Újra együtt vagyunk, hamarosan gyermekünk születik és feleségül veszem. - Christian sorolja az érveit amik jól esnek bár az utolsó miszerint feleségül vesz engem is meglep. - Terhes vagy? - Elena döbbenten emeli a tekintetét rám majd a hasamra. - Igen. - bólintok. - Nem sikerült elszakítanod tőlem Christiant. - mosolygok rá elégedetten. Most hogy látom megtörni kicsit jobban érzem magam. Elveszítette Christiant már rég és most ezt már el kell fogadnia. Nem szólal meg azt hiszem nem is tud mit mondani ebben a helyzetben. Kocsiba száll és elindul. 

- Feleségül veszel? - fordulok Christianhoz mosolyogva. Valahogy ha ránézek minden életkedvem visszatér belém és hirtelen a világ sem olyan sötét hely számomra mint amilyen valójában. - Egyértelműen igen. - lágyan megcsókol majd kézen fog és besegít az autójába majd ő is beszáll. - Az ügyvédnél kérlek ne csatázz Elenaval. A babért és értem, tedd meg kérlek hogy nem foglalkozol vele. - kér lágy hangon. - Rendben. - egyezek bele őszintén. Alig fél órával később ismét Elena mellett ülök most már az ügyvéd irodájában aki velünk szemben foglal helyet a kezében egy borítékkal, míg Christian mellettem áll és egyik keze a vállamon pihen. - Nos, azt hiszem nem lesz nehéz közölnöm Mr. Steele végrendeletét - jegyzi meg az ügyvéd. - Ezt hogy érti? - Elena kérdez vissza. - Mr. Steele a halálakor nem birtokolt semmit. Így nem volt miről rendelkeznie. Egyikük sem örököl, hiszen nincs mit. - közli az ügyvéd és látom Elenat ahogy elsápad. - De hiszen gazdag volt. - idegesen pattan fel és magából kikelve üvölt. - Nézze asszonyom, Mr. Steele amikor megtudta hogy beteg mindent a lánya nevére iratott. Egyszerű ajándékozási szerződéssel ami jogerős. - az ügyvéd erősíti meg a szavait. - Te szemét kis cafka. - ezúttal rám néz Elena még mindig idegesen. - Pontosan olyan vagy mint az anyád. - mondja sértésnek szánva. - És én ennek nagyon örülök. - állok fel teljesen nyugodtan. - Azt hiszem mindenki megkapta amit akart és amit érdemelt. Köszönjük ügyvédúr. - mondom kedvesen az említettnek majd Christianhoz bújva indulok meg ki az irodából. - Tönkre teszlek, még hallani fogsz rólam. - kiabál Elena utánam kétségbe esetten fenyegetve. - Te már sosem érsz fel addig hogy ártani tudj nekem. - szólok vissza neki finoman és tudja miről beszélek, hiszen tisztában van vele hogy számára a gazdagok fényűző élete véget ért. Ő már egy senki...számomra is....