Egy héttel később...
~ Anastasia Steele ~
- Christian! - a sötétben botorkálok a konyhában, csak a kintről beszűrődő éjjeli városi fény ad egy kis fényt. De nem bánom, így legalább nem látszik a meggyötört arcom. Napok óta csak sírok és sírok. Amióta apa meghalt, ki sem mozdultam itthonról. Azt hiszem Christian ismét bizonyította hogy tengernyi türelme van, velem szemben biztosan. Igazi élő halottnak érzem magam, utoljára akkor éreztem magam így amikor Oliver miatt elveszítettem a kisbabámat. - Itt vagyok. - hallom meg végül Christian hangját ami most csak halkan cseng. Éjjel három óra, rajtunk kívül mindenki alszik a még a személyzet is. Christian a konyha pultnál ül az egyik magas széken így könnyedén a közelébe léphetek. - Ne haragudj. - borulok a vállára. - Nincs miért bocsánatt kérned. - suttogja miközben végig simít a hajamon. - A napokban....nem voltam túl...jól. - hebegem hiszen bűntudatom van amiért Christiant egyedül hagytam, ő szervezte meg egy maga az én apám temetését amit nekem kellett volna mind e mellett pedig a céget is egymaga vezette. - Most sem vagy jól és ez így van rendben. Meghalt az édesapád. Ez mindannyiunknak nagy csapás, de leginkább neked. Ana én itt vagyok, melletted vagyok. Mindenben számíthatsz rám. - mondja komolyan. - Tudom. - sóhajtok fel. - Ma lesz apa temetése. - szólalok meg ismét. - Ugye eljössz velem? - kérdezem bár tudom a válaszát. - Persze hogy elmegyek. - bólint. - Szeretlek Christian. Te vagy az életem. Csak te maradtál nekem. - borulok ismét a vállára. - És a kisbabánk. - teszi hozzá suttogva. - Igen. - felelem határozottan. - Mi....mi már összetartozunk. Mi hárman. - beszélek tovább. - Mi hárman. - ismétli miközben egyik kezét a hasamra simítja gyengéden. - Csak az dühít hogy nem tudtam kitiltatni Elenat a temetésről. - jegyzi meg mérgesen. - Ő volt apám felesége. Tudom hogy ott lesz. Büszkén feszít majd a koporsó mellett, abban a hitben hogy megnyerte a főnyereményt. - mondom undorodva az egésztől. - Hogy érted ezt? - érdeklődik Christian. - Elena nem szerette apát, neki te kellesz még mindig és ezt apa tudta. Elena csak a pénzért volt vele, és a törvény szerint apa minden vagyona Elenat illeti. - vonom meg a vállam. - Sajnálom édesem. Ez ellen nem tudunk tenni. A törvény az törvény. - Christian szomorúan néz a szemembe. - Nem érdekel a pénz Christian. De azt tudnod kell hogy Elena holnap megtudja az igazságot ami neki úgy fog fájni mintha a nem létező szívét tépnék ki. - gúnyos mosolyra húzom a szám. Apám elvesztése még mindig földbetipor engem, de a tény hogy Elena nem kapja meg amit akar kissé meg is nyugtat. - Nem értelek Ana. - Christian rázza a fejét. - Apa mindent a nevemre íratott. Vagyis amikor meghalt nem volt semmi a nevén. Elena semmit nem kap. Nem vár rá a hatalmas vagyon, csak a szegénység és kérlek Christian ne ítélj el ezért de első sorból akarom végig nézni ahogy az a nő megsemmisül. Teszek róla hogy olyan mélyre kerüljön ahonnan már nem tud vissza mászni. Lehetetlenné teszem az életét, minden egyes percet. Azt akarom hogy szenvedjen úgy ahogy apa szenvedett mellette és miatta. - mondom bosszú szomjasan.
- Ana, engedd el a múltat. - Christian próbál megnyugtatni. - Nem! Bosszút állok rajta mindenért amit tett. Megfizet mindenért. - szorítom ökölbe a kezem. - Aztán ha végig néztem a bukását, nyugodtan élhetek. - mondom végül. - Butaságokat beszélsz Ana. Terhes vagy és csak a bosszún töröd a fejed ami téged is felemészt. A stressz nem tesz jót a babának és neked sem. Kérlek gondold ezt végig. Komolyan ér neked ennyi kockázatot az hogy Elenat lásd elbukni? - kérdezi halkan. - Én...- elakad a szavam ahogy belegondolok abba amit Christian mondott. - Egy gyereket már elveszítettünk. Nem akarom ugyan azt átélni ezúttal Elena miatt. - mondja komolyan. - Én sem akarom. - sóhajtok fel. - Gyere, menjünk aludni. Pár óra pihenés még ránk fér. - kézen fog és a hálóba vezet ahol végül összebújva alszunk vissza. - Ana. - Christian hangjára ébredek és ahogy az órára pillantok az délelőtt tíz órát mutat. - Készülődnünk kell. - utal a temetésre és én azonnal fel is ülök. - Megyek lezuhanyzom. - jelentem be majd megyek is a fürdőbe ahol egy gyors zuhany után a fekete ruhámat öltöm magamra amit már előre kikészítettem tegnap este. A hajamat feltűzöm, sminket viszont ma nem fogok viselni, úgy is csak szét folyna az arcomon. - Kész vagyok. - állok Christian elé aki már szintén készen áll, fekete öltönyében ül az ágyunkon. - Menjünk szívem. - ölel át majd a kocsihoz sietünk és indulunk is a temetésre. A temető alig tíz percre van autóval így hamar oda érünk ahol már gyülekezik a tömeg. - Sokan eljöttek. - jegyzem meg. - Sokan szerették az apádat. - feleli Christian miközben kisegít az autóból, majd megpillantom Elenat aki egy zsebkendőt szorongat a kezében mintha sírna. - Ezt a színjátékot. - szólalok meg hangosan. - Ana. - Christian gyengéden megragad és maga felé fordít. - Azért vagyunk itt hogy méltó búcsút vegyünk az apádtól. Az ő tiszteletére vagyunk itt, nem azért hogy Elena nevetséges színjátékával foglalkozzunk. Te csak koncentrálj arra hogy éppen az apádat temetjük. - mondja komolyan. Kicsit nyers és lényegretörően beszél mégis igazat adok neki. Elena most nem számít csak is apa...
- Ana, engedd el a múltat. - Christian próbál megnyugtatni. - Nem! Bosszút állok rajta mindenért amit tett. Megfizet mindenért. - szorítom ökölbe a kezem. - Aztán ha végig néztem a bukását, nyugodtan élhetek. - mondom végül. - Butaságokat beszélsz Ana. Terhes vagy és csak a bosszún töröd a fejed ami téged is felemészt. A stressz nem tesz jót a babának és neked sem. Kérlek gondold ezt végig. Komolyan ér neked ennyi kockázatot az hogy Elenat lásd elbukni? - kérdezi halkan. - Én...- elakad a szavam ahogy belegondolok abba amit Christian mondott. - Egy gyereket már elveszítettünk. Nem akarom ugyan azt átélni ezúttal Elena miatt. - mondja komolyan. - Én sem akarom. - sóhajtok fel. - Gyere, menjünk aludni. Pár óra pihenés még ránk fér. - kézen fog és a hálóba vezet ahol végül összebújva alszunk vissza. - Ana. - Christian hangjára ébredek és ahogy az órára pillantok az délelőtt tíz órát mutat. - Készülődnünk kell. - utal a temetésre és én azonnal fel is ülök. - Megyek lezuhanyzom. - jelentem be majd megyek is a fürdőbe ahol egy gyors zuhany után a fekete ruhámat öltöm magamra amit már előre kikészítettem tegnap este. A hajamat feltűzöm, sminket viszont ma nem fogok viselni, úgy is csak szét folyna az arcomon. - Kész vagyok. - állok Christian elé aki már szintén készen áll, fekete öltönyében ül az ágyunkon. - Menjünk szívem. - ölel át majd a kocsihoz sietünk és indulunk is a temetésre. A temető alig tíz percre van autóval így hamar oda érünk ahol már gyülekezik a tömeg. - Sokan eljöttek. - jegyzem meg. - Sokan szerették az apádat. - feleli Christian miközben kisegít az autóból, majd megpillantom Elenat aki egy zsebkendőt szorongat a kezében mintha sírna. - Ezt a színjátékot. - szólalok meg hangosan. - Ana. - Christian gyengéden megragad és maga felé fordít. - Azért vagyunk itt hogy méltó búcsút vegyünk az apádtól. Az ő tiszteletére vagyunk itt, nem azért hogy Elena nevetséges színjátékával foglalkozzunk. Te csak koncentrálj arra hogy éppen az apádat temetjük. - mondja komolyan. Kicsit nyers és lényegretörően beszél mégis igazat adok neki. Elena most nem számít csak is apa...
Szió :)
VálaszTörlésHihetetlen hogy a szereplők milyen hosszú úton mentek keresztül és milyen sok rossz és jó dolog történt velük az elmúlt részek alatt. Szinte minden szereplő hatalmas fejlődéseken ment át és mostanra ért el a történet oda hogy méltó befejezést kaphat. 2015. július 20.-án került fel az első rész....hihetetlen hogy már 3 éve...ezek után ne is csodálkozzak hogy hiányozni fog ez a történeted is. Tetszett a rész és várom a kövit <3
Puszedli :D
VálaszTörlésEz a rész is szuper volt és olyan nehéz elfogadni hogy hamarosan ez a blogod is a végére ér. Hiányozni fog minden szereplő. Imádom ahogy írsz és ez a blogod is az egyik nagy kedvencem volt. Nagyon várom már hogy Elenaval mi lesz és hogy Ana tovább tud e majd lépni. Abban azonban biztos vagyok hogy Christian mindenben ott áll majd Ana mellett és ennek örülök. Nagyon, nagyon tetszett és várom a következő részeket is :D
Hali
VálaszTörlésEbben a részben is sajnáltam Anat mert eljött az apja temetésének napja ami megviselte plusz még a saját démonaival is küzd. Nem tud elszakadni a gondolattol hogy megbosszulja Elenan mindazt ami történt, de ez nem fogja boldoggá tenni ezért remélem hallgatni fog Christianra és végre elengedi a múltat. Tetszett ez a rész is, jó látni hogy Christian támogatja és szereti Anat. Várom a következőt! Ezer millió puszi :)
Szióka...
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész is. Érthető hogy Ana dühös és Elena vesztét akarja, de Christiannak igaza van. Tovább kell lépnie és Elena úgy is azt kapja a sorstól amit megérdemel. Bízom benne hogy Ana hamarosan megtalálja a lelkinyugalmat és végre boldog lehet. Tetszett! Várom az új részt ღ ღ ღ
Ciao!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész is és a zene meg a képek is. Szomorú rész volt mert Ray temetésén jártunk legalább is a rész végén, és Elena színjátéka szerintem is dühítő volt, de annak örültem hogy Ana nem veszítette el a türelmét és nem tette tönkre az apja temetését egy felesleges jelenet rendezéssel. Kíváncsi vagyok mi lesz majd ha Elena megtudja hogy nincstelen lett. Tetszett. Alig várom a következő részeket :D
Hello
VálaszTörlésMegértem Anat, a helyében én is el akarnám tiporni Elenat hiszen az a nő rengeteg fájdalmat okozott neki és Ray-nek is. Ana fájdalma és haragja jogos, mégis azt hiszem Christianak igaza van. Már nem fontos semmi más csak ők ketten és a babájuk, hogy boldogok legyenek. Elena meg úgy is elnyeri méltó büntetését. Egyszer minden rossz ember visszakapja amit adott. Tetszett ez a rész is, csak így tovább ;)
Sziaaa
VálaszTörlésÉn azért megnézném azt is ahogy Ana porig alázza Elenat, mert megérdemelné az a banya, de persze tudom hogy Ananak nem tenne jót ha felizgatná magát most hogy terhes így Christiannak adok igazat, Elena meg így is úgy is megszívja szóval a lényeg hogy Ana és Christian boldogok legyenek a babájukkal. Szupi rész volt. Gyorsan hozd a következő részt. Puszi ❤
Szia :)
VálaszTörlésNagyon sajnálom Anat még mindig, amiért elveszítette az édesapját, de annak viszont nagyon örülök, hogy ott van neki Christian és a kicsi. Elena pedig megkapja, amit érdemelt: azt, hogy nem kap semmit. Megnézném az arcát,amikor ez kiderül a számára.
Puszi :)