~ Anastasia Steele ~
A kislámpa fényében bámulok ki az ablakon. Kintről már beszűrődik az ébredő város zaja, de napfény még csak itt-ott vánszorog át a függönyön. Az éjszaka nem sokat aludtam, mondhatni egy percet sem. Az ágyamban forgolódva töltöttem az órákat, hol a plafont hol pedig a kinti sötétséget bámulva. Csillagokat kerestem az égen, de felhők takarták a gyönyörű fényeket...Fogalmam sincs mihez kezdek ezek után. Felzaklatott a tegnapi beszélgetésem Christianal. A szívem ordítva könyörög hogy azonnal rohanjak a karjaiba, de a büszkeségem...igen azt hiszem ez a baj...a büszkeségem tart vissza. Hogyan is lehetnék egy olyan férfivel aki egykor még az édesanyámat szerette. Nem telik úgy el nap hogy ne gondolnék arra hogy minden hazugság volt ami közöttünk történt és talán az ő érzései felém csupánn annyiból állnak hogy megszólalásig hasonlítok édesanyámra. Ugyanakkor nem feledkezhetek meg arról sem hogy gyermekünk lesz. Még ha Christianal így is alakultak a dolgok közöttünk, a kicsi babámmal nem lehetek kegyetlen...nem szakíthatom el tőle az apját. Tudom és az ő érdekeit fogom szemelőtt tartani ha megszületik, de addig próbálok erőt gyűjteni hogy képes legyek majd nap mint nap Christianal talalkozni amikor látni akarja majd a gyerekünket. A jövőképem még homályos, főleg azt illetően hogy milyen módon oldom meg majd mindezt de egyenlőre úgy döntöttem hogy a jelen problémáit kell megoldanom, az első ilyen pedig szakítani Connoral. Ez sem lesz egy könnyű feladat. Gondolataimból az ajtón beszűrődő kopogás zökkent ki. Az órára pillantok, már reggel nyolcat mutat.
- Máris megyek. - kiáltok ki miközben sietve öltözni kezdek. Tudom hogy kijött látogatóba...én hívtam át tegnap este Connort, személyesen akartam vele beszélni. - Szia. - nyitok ajtót alig öt perccel később. - Szia szépeségem. - csókért hajol miközben beljebb lép de én elhajolok. - Baj van? - teszi fel a kérdést aggódva miközben én becsukom utána az ajtót. - Nézőpont kérdése. - felelem sóhajtva majd a nappali felé terelem. - Ana kezdesz megijeszteni. - jegyzi meg komoran. - Nézd Connor! - veszek egy nagy levegőt majd folytatom. - Nem kertelek, azért hívtalak ma ide hogy szakítsak veled. - közlöm kicsit sem finomkodva. - Hogy mondod? - döbbenten néz rám. - Jól hallottad. Azt hiszem ez már várható is volt, eltekintve attól ami most a valódi okom. - vonom meg a vállam. Nem érzek semmit Connor iránt így képtelen vagyok érzelmesen beszélni. Sosem éreztem iránta semmit, csúnya így fogalmazni, de őt használtam arra hogy elfelejtsem Christiant, sikertelenül. A tudat azonban hogy Connor mennyire gyűlöli Christiant, csak még inkább ellenszenvessé teszi számomra őt. - Te most komolyan beszélsz? Mert ez viccnek durva, drágám. - hebeg össze vissza. Magam sem tudom miért ennyire értetlen. Talán csak nem akarja elfogadni a döntésem. - Komolyan beszélek. Nem illünk össze Connor, ezt te is tudod. - mondom komolyan. - Mi az hogy nem illünk össze? - emeli meg a hangját. - Akkor kihez illesz Ana? Ahhoz a rohadékhoz? - utal Christianra. - Nem akarok veszekedni. Sajnálom ha te többet érzel irántam mint én de...- kezdenék bele de egyszer csak felnevet. Rajtam nevet. - Most mi olyan vicces? - kérdezem halkan. - Te! - vágja rá azonnal. - Nevetséges és szánalmas vagy drágaságom. - mondja határozottan és lenézően. - Parancsolsz? - kérdezek vissza kissé döbbenten. - Még hogy én érzek valamit irántad? - nevet még mindig. - Elkényeztetett apuci kislánya vagy. Amid van mindent az apádnak köszönhetsz, de persze azt hiszed magadról hogy egy keményen dolgozó nő vagy. Ha már itt tartunk elmondhatom, hogy ha velem maradtál volna első dolgom lett volna átvenni tőled a cég vezetését. Nem neked való. Alkalmatlan vagy rá. - közli, én azonban szavakat sem találok. Most látom csak igazán milyen is ő valójában. - Szóval az én pénzemen élősködtél volna? - jegyzem meg megvetően. - Oh bocsáss meg, had javítsam ki magam...az apám pénzén. - helyesbítek. - Ez alapján ki is a szánalmas? - vágok vissza neki. - Ezt még megbánod. - dühösen csillogo szemei szinte szikrákat szórnak. - Az egyetlen amit megbántam hogy időt pazaroltam rád. Most pedig isten veled. - mutatok az ajtóra. - Elmegyek. De nem most láttál utoljára. Megbánod még hogy Grey mellett döntöttél. - feleli sértetten. - Nem Christian mellett döntöttem, továbbra sem vagyunk együtt. De veled sem akarok együtt lenni. - megvonom a vállam. Nem tartozok neki magyarázattal de nem akarom hogy azt gondolja hogy Christian és én együtt leszünk még valaha. - Na persze. - kinyitja az ajtót majd miután kilép hangosan vágja be maga után. Megrezzenek de örülök is hogy elment. Az órára pillantok, ideje dolgozni mennem. Magamhoz veszem a táskám és a kabátom. Alig fél óra elteltével már a liftből lépek ki. - Jó reggelt Ana. - Spacey köszönt mosolyogva. - Már inkább jó napot, nem? - mosolygok vissza rá. - Valóban. - bólogat. - Az irodámban leszek. - indulok meg az említett helyiség felé. - Már csak pár aláírni való van. - szól utánam. - Később hozd be kérlek. - felelem amire egy határozott bólintást kapok válaszul. Az irodámba érve jól esik leülni a kényelmesen nagy bőrfotelembe. Kinézek a hatlmas üveg falon amin keresztül látom az egész várost. Csak arra tudok gondolni hogy a lehető legjobb döntés volt szakítani Connoral. De az amit mondott, hogy mindent apámnak köszönhetek, könnyet csal a szememben. Én hiszem hogy ez nem így van, hiszek abban hogy én is megdolgoztam azért hogy ilyen pozícióban legyek. - Ana! - Christian hangjára megfordulok. - Tessék? - egyik kezemmel letörlöm a könnyeimet. - Miért sírsz? - közeledik aggódva. - Csak...Connor...- sóhajtok fel. - Bántott? - megfeszülnek az izmai és én halványan el is mosolyodok ezen. - Nem. Szakítottam vele és mondott valamit ami...rosszul esett. - vallom be. Magam sem tudom miért beszélgetek Christianal, főleg így...ilyen...bizalmasan. Hiányzik! Hiányzik minden ami ő, minden amit korábban ő adott, a bizalom, a nyugalom...a biztonság. - Szerinted is apám miatt vagyok most ott ahol? - utalok a cég vezetői pozícióra. - Nem! - vágja rá azonnal.
- Okos nő vagy. Tudod mit csinálsz. Csak magadnak köszönheted azt hogy céget vezetsz. Rátermett vagy és el sem tudok képzelni nálad jobb üzlettársat. - mondja komolyan. - Most csak hízelegsz. - jegyzem meg halkan. - Nem szokásom. - csóválja a fejét és ez valóban így van. Tudom hogy nem mondaná ha nem így gondolná. - Sajnálom a tegnapit. - szólalok meg ismét. - Én is. Nem akarok veled harcolni. Szeretlek. - vallja be ismét. - Nem akarok félre értéseket Christian. Mi ketten már sosem leszünk együtt. Képtelen vagyok elfelejteni azt ami a múltban történt közted és anyám között. De beláttam hogy a babánknak szüksége lesz rád is. Nem tiltalak el tőle. Akkor fogod látni amikor csak akarod. Ezt megígérem. - jelentem ki határozottan. - Ana...- a kezemért nyúl azonban én elhúzódok. - Engem nem kapsz vissza Christian. Soha. - suttogom halkan. - De a gyerekünk mellett ott lehetsz amikor csak akarsz. - ígérem őszintén. Először megfeszül az álkapcsa majd ellazul. Azt hiszem ez a jele annak hogy elfogadta végre a döntésem. - Rendben. - bólint. - Esküszöm neked Ana hogy jó apa leszek és mindenben számíthatsz rám a gyerekünkkel kapcsolatban. Elfogadom hogy nem akarsz visszajönni hozzám, de azt köszönöm hogy legalább a lányunkat vagy fiúnkat nem veszed el tőlem. - mondja szomorúan. - Tudom hogy jó apa leszel Christian. És azt is hogy ott leszel ha szükség van rád. Örülök hogy ezt meg tudtuk beszélni mint két felnőtt ember. - felállok majd az ablakhoz sétálva lenézek a városra. - Szeretnék mostantól a vizsgálatokon is részt venni. - ő is fel áll de nem jön közelebb. - Rendben. Szólni fogok. - egyezek bele. - Nem is zavarlak tovább. Délután találkozunk az értekezleten. - távolságtartóan és ridegen beszél, de tudom hogy csak próbálja leplezni az érzéseit. - Ott leszek. - pillantok hátra de már csak a hátát látom ahogy kilépe az irodámból. Nehezebb lesz ez mint gondoltam...önmagammal kell most megküzdenem...
- Máris megyek. - kiáltok ki miközben sietve öltözni kezdek. Tudom hogy kijött látogatóba...én hívtam át tegnap este Connort, személyesen akartam vele beszélni. - Szia. - nyitok ajtót alig öt perccel később. - Szia szépeségem. - csókért hajol miközben beljebb lép de én elhajolok. - Baj van? - teszi fel a kérdést aggódva miközben én becsukom utána az ajtót. - Nézőpont kérdése. - felelem sóhajtva majd a nappali felé terelem. - Ana kezdesz megijeszteni. - jegyzi meg komoran. - Nézd Connor! - veszek egy nagy levegőt majd folytatom. - Nem kertelek, azért hívtalak ma ide hogy szakítsak veled. - közlöm kicsit sem finomkodva. - Hogy mondod? - döbbenten néz rám. - Jól hallottad. Azt hiszem ez már várható is volt, eltekintve attól ami most a valódi okom. - vonom meg a vállam. Nem érzek semmit Connor iránt így képtelen vagyok érzelmesen beszélni. Sosem éreztem iránta semmit, csúnya így fogalmazni, de őt használtam arra hogy elfelejtsem Christiant, sikertelenül. A tudat azonban hogy Connor mennyire gyűlöli Christiant, csak még inkább ellenszenvessé teszi számomra őt. - Te most komolyan beszélsz? Mert ez viccnek durva, drágám. - hebeg össze vissza. Magam sem tudom miért ennyire értetlen. Talán csak nem akarja elfogadni a döntésem. - Komolyan beszélek. Nem illünk össze Connor, ezt te is tudod. - mondom komolyan. - Mi az hogy nem illünk össze? - emeli meg a hangját. - Akkor kihez illesz Ana? Ahhoz a rohadékhoz? - utal Christianra. - Nem akarok veszekedni. Sajnálom ha te többet érzel irántam mint én de...- kezdenék bele de egyszer csak felnevet. Rajtam nevet. - Most mi olyan vicces? - kérdezem halkan. - Te! - vágja rá azonnal. - Nevetséges és szánalmas vagy drágaságom. - mondja határozottan és lenézően. - Parancsolsz? - kérdezek vissza kissé döbbenten. - Még hogy én érzek valamit irántad? - nevet még mindig. - Elkényeztetett apuci kislánya vagy. Amid van mindent az apádnak köszönhetsz, de persze azt hiszed magadról hogy egy keményen dolgozó nő vagy. Ha már itt tartunk elmondhatom, hogy ha velem maradtál volna első dolgom lett volna átvenni tőled a cég vezetését. Nem neked való. Alkalmatlan vagy rá. - közli, én azonban szavakat sem találok. Most látom csak igazán milyen is ő valójában. - Szóval az én pénzemen élősködtél volna? - jegyzem meg megvetően. - Oh bocsáss meg, had javítsam ki magam...az apám pénzén. - helyesbítek. - Ez alapján ki is a szánalmas? - vágok vissza neki. - Ezt még megbánod. - dühösen csillogo szemei szinte szikrákat szórnak. - Az egyetlen amit megbántam hogy időt pazaroltam rád. Most pedig isten veled. - mutatok az ajtóra. - Elmegyek. De nem most láttál utoljára. Megbánod még hogy Grey mellett döntöttél. - feleli sértetten. - Nem Christian mellett döntöttem, továbbra sem vagyunk együtt. De veled sem akarok együtt lenni. - megvonom a vállam. Nem tartozok neki magyarázattal de nem akarom hogy azt gondolja hogy Christian és én együtt leszünk még valaha. - Na persze. - kinyitja az ajtót majd miután kilép hangosan vágja be maga után. Megrezzenek de örülök is hogy elment. Az órára pillantok, ideje dolgozni mennem. Magamhoz veszem a táskám és a kabátom. Alig fél óra elteltével már a liftből lépek ki. - Jó reggelt Ana. - Spacey köszönt mosolyogva. - Már inkább jó napot, nem? - mosolygok vissza rá. - Valóban. - bólogat. - Az irodámban leszek. - indulok meg az említett helyiség felé. - Már csak pár aláírni való van. - szól utánam. - Később hozd be kérlek. - felelem amire egy határozott bólintást kapok válaszul. Az irodámba érve jól esik leülni a kényelmesen nagy bőrfotelembe. Kinézek a hatlmas üveg falon amin keresztül látom az egész várost. Csak arra tudok gondolni hogy a lehető legjobb döntés volt szakítani Connoral. De az amit mondott, hogy mindent apámnak köszönhetek, könnyet csal a szememben. Én hiszem hogy ez nem így van, hiszek abban hogy én is megdolgoztam azért hogy ilyen pozícióban legyek. - Ana! - Christian hangjára megfordulok. - Tessék? - egyik kezemmel letörlöm a könnyeimet. - Miért sírsz? - közeledik aggódva. - Csak...Connor...- sóhajtok fel. - Bántott? - megfeszülnek az izmai és én halványan el is mosolyodok ezen. - Nem. Szakítottam vele és mondott valamit ami...rosszul esett. - vallom be. Magam sem tudom miért beszélgetek Christianal, főleg így...ilyen...bizalmasan. Hiányzik! Hiányzik minden ami ő, minden amit korábban ő adott, a bizalom, a nyugalom...a biztonság. - Szerinted is apám miatt vagyok most ott ahol? - utalok a cég vezetői pozícióra. - Nem! - vágja rá azonnal.
- Okos nő vagy. Tudod mit csinálsz. Csak magadnak köszönheted azt hogy céget vezetsz. Rátermett vagy és el sem tudok képzelni nálad jobb üzlettársat. - mondja komolyan. - Most csak hízelegsz. - jegyzem meg halkan. - Nem szokásom. - csóválja a fejét és ez valóban így van. Tudom hogy nem mondaná ha nem így gondolná. - Sajnálom a tegnapit. - szólalok meg ismét. - Én is. Nem akarok veled harcolni. Szeretlek. - vallja be ismét. - Nem akarok félre értéseket Christian. Mi ketten már sosem leszünk együtt. Képtelen vagyok elfelejteni azt ami a múltban történt közted és anyám között. De beláttam hogy a babánknak szüksége lesz rád is. Nem tiltalak el tőle. Akkor fogod látni amikor csak akarod. Ezt megígérem. - jelentem ki határozottan. - Ana...- a kezemért nyúl azonban én elhúzódok. - Engem nem kapsz vissza Christian. Soha. - suttogom halkan. - De a gyerekünk mellett ott lehetsz amikor csak akarsz. - ígérem őszintén. Először megfeszül az álkapcsa majd ellazul. Azt hiszem ez a jele annak hogy elfogadta végre a döntésem. - Rendben. - bólint. - Esküszöm neked Ana hogy jó apa leszek és mindenben számíthatsz rám a gyerekünkkel kapcsolatban. Elfogadom hogy nem akarsz visszajönni hozzám, de azt köszönöm hogy legalább a lányunkat vagy fiúnkat nem veszed el tőlem. - mondja szomorúan. - Tudom hogy jó apa leszel Christian. És azt is hogy ott leszel ha szükség van rád. Örülök hogy ezt meg tudtuk beszélni mint két felnőtt ember. - felállok majd az ablakhoz sétálva lenézek a városra. - Szeretnék mostantól a vizsgálatokon is részt venni. - ő is fel áll de nem jön közelebb. - Rendben. Szólni fogok. - egyezek bele. - Nem is zavarlak tovább. Délután találkozunk az értekezleten. - távolságtartóan és ridegen beszél, de tudom hogy csak próbálja leplezni az érzéseit. - Ott leszek. - pillantok hátra de már csak a hátát látom ahogy kilépe az irodámból. Nehezebb lesz ez mint gondoltam...önmagammal kell most megküzdenem...
Halihó :P
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész is és örülök hogy ezúttal nem kellett sokat várni az előzőhöz képest. Tetszett Ana magabiztossága amikor szakított Connoral, aki mint kiderült igazából csak egy pénzhajhász. Tetszett a rész vége is hogy Ana engedett Christiannak és legalább a babájukat nem tiltja el tőle. Azért remélem előbb utóbb ki is békülnek úgy igazán. Várom a többi részt :P
Szia
VálaszTörlésHát ha Ana helyében lettem volna tuti felképeltem volna Connort. Sajnáltam amikor kinevette őt Connor és mindennek elhordta viszont amit imádtam ebben a részben az Christian, ahogy vigasztalta és támogatta Anat. Na...Ő tényleg szereti Anat. Már teljesen izgatott vagyok hogy miként alakul még a kettejük története. Ana legalább már annyit megenged Christiannak hogy lássa majd a babát és mellette legyen. Ez jó jel. Nagyon tetszett ez a rész és alig várom a többit. Siess! :)
Sziaaa
VálaszTörlésNa végre hogy megjött kicsit Ana esze. Szakított ezzel a képmutató beképzelt szemét Connoral, nem volt ő mellé való és mint kiderült csak a pénzre hajtott na de mindegy is, mert viszont Christian mint mindig most is bebizonyította hogy ő valóban szereti Anat és teljesen oda van érte. Christian rengeteget fejlődött az első rész óta, mondhatni felnőtt egy igazi párkapcsolathoz, és megtalálta az igazit aki számára nem más mint Ana. Remélem erre Ana is rájön majd, hiszen az eddigi pasijai közül egyedül Christian az aki végig a tenyerén hordozta. Oliver és Connor is egy szemét alak volt. Szupi rész volt. Gyorsan hozd a következő részt. Puszi ❤
Bonjour
VálaszTörlésAz eszem megáll hogy ez a Connor nem süllyed el szégyenében. Volt képe Anat elhordani mindennek, meg hogy apucinak köszönhet mindent, miközben pont ő pályázott arra hogy a cég és Ana pénze is csak úgy az ölébe pottyanjon. Szánalmas egy alak és örülök hogy Ana szakított vele. A rész vége ismét ütős volt...Christiant még mindig sajnálom, annyira igyekezik Ana kedvében járni mert szereti de Ana mindig elutasítja. De legalább már a kisbabájukkal kapcsolatban meg tudtak egyezni. Nagyon tetszett és várom a következőt ★.★.★.★
Hi :P
VálaszTörlésTetszett ez a rész is ahogy a zene és a hozzá tartozó gifek is. Örülök hogy folytatod a történetet sőt...lassan véget is ér hiszen 40 részre tervezted ez pedig már a 34. rész...kíváncsi vagyok egyébként hogy milyen befejezést irsz nekik, Ananak és Christiannak. Connort nem kedveltem de azért amit ebben a részben mondott még engem is meglepett szegény Ana...aztán szegény Christian. Ahj, de várom már a következő részt. Siess vele :D
Hello
VálaszTörlésConnor egy f***kalap!!! Sajnáltam Anat amikor azt vágta a fejéhez hogy mindent az apjának köszönhet miközben ez nem igaz hiszen Ana egész életében keményen tanult és dolgozott, ezt megtudhattuk az előző részekből is. Christian ezt el is mondta Ananak ami tetszett is. Támogatta és vígasztalta, persze Ana még mindig makacs, nem enged a szívének ami Christianhoz húzza, de legalább már nem tervezi eltiltani tőle a gyereküket. Kíváncsian várom a következő részeket. Csak így tovább. ;)
Hali :)
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a rész is. Connor viselkedése engem is felháborított ugyanakkor örültem is neki, hiszen Ana végre megtudta milyen ember is ő valójában és annak is örültem hogy szakított vele. Connor nem szerette Anat úgy ahogy megérdemelné, mert úgy csak Christian szereti, teljes szívéből. Mostanában megint romantikus időszakomat élem, úgyhogy pont jókor jött hogy folytatod a történetet, meg alapból is szeretem ahogy irsz. Szeretem ezt a történetet és drukkolok Ana és Christian kapcsolatának. Várom a következőt! Ezer millió puszi :)
Szióka...
VálaszTörlésEz a Connor mekkora egy szemétláda. Sejtettem hogy van oka amiért megkörnyékezte Anat na de hogy ez...a pénz! Ana jól tette hogy kidobta, Connor nem érdemelte meg őt, ellenben Christiannal aki nagyon remélem nem adja fel továbbra sem a harcot és visszaszerzi Anat mert tudom hogy ő valóban szereti őt. Christian minden szavában és mozdulatában benne van az a szerelem amit Ana iránt táplál. Imádom ezt a sztorit. Tetszett! Várom az új részt ღ ღ ღ
Puszedli :D
VálaszTörlés" - Okos nő vagy. Tudod mit csinálsz. Csak magadnak köszönheted azt hogy céget vezetsz. Rátermett vagy és el sem tudok képzelni nálad jobb üzlettársat. " - oh Christian annyira cuki, na de először kezdem az elején. A részhez választott zene valami isteni és a kép illetve gif is nagyon szuper lett. Connor egy szemét de valahogy sejtettem is hogy nem olyan mint amilyennek eleinte mutatta magát. Ééés Christian...nos ő a megtestesült férfi...a nagy Ő Ana számára ez nem is vitás. Nagyon remélem hogy Ana el tudja majd felejteni a múltat vagy legalább megbocsátani Christiannak mert ők egyszerűen összetartoznak. Együtt kell lenniük és nem csak a baba miatt hanem a szerelmük miatt is. Nagyon, nagyon tetszett és várom a következő részeket is :D
VálaszTörlésSzió :)
Ahogy az előző részhez irt komimban írtam akkor nem volt szimpi Ana, azonban ebben a részben imádtam őt. Egyrészt mert nagyon oda tudott szólni Connornak, nem volt egy elveszett csaj ebben a részben. Tudta hogyan védje meg magát Connor rágalmaitól és persze szakított is vele ami egy jó döntés volt részéről. A másik amiért imádtam Anat ebben a részben az az hogy engedett Christiannak a kisbabájukkal kapcsolatban és még ha ő maga nem is akar ( egyenlőre ) visszamenni Christianhoz, a kicsit nem tiltja majd tőle. Ez egy elég jó jel és bízom benne hogy ők ketten újra összejönnek majd.Tetszett a rész és várom a kövit <3
Ciao!
VálaszTörlésEz a Connor hogy nem süllyed el szégyenében. Maga vallotta be lényegében azt hogy Anan akart élősködni és elvett volna tőle mindent, jóóó mondjuk azért megnéztem volna hogyan, mert Christiannak tuti lett volna hozzá egy két szava, de szerencsére megjött Ana esze és szakított Connoral. Aztán persze kiborult...még jó hogy megint Christian volt az aki mellette volt és bíztatta. Ananak nem a múlton kellene rágódnia hanem látnia kellene hogy Christian mennyire igyekszik és mennyit változott az ő kedvéért. Tetszett a rész nagyon. Alig várom a következő részeket :D
Szia :)
VálaszTörlésEz a fejezet is szuper lett. Connor egy köcsög, megutáltam őt ebben a fejezetben. Ana nagyon jól tette, hogy szakított vele. Christian és Ana pedig jó, hogy higgadtabban meg tudták beszélni a dolgaikat, és Ana jól döntött, hiszen a kicsinek szüksége lesz mindkettőjükre. Siess a következő résszel!
Puszi :)