~ Anastasia Steele ~
A percek óráknak tűnnek míg apával várakozunk. A folyosón ülünk arra várva hogy őt szólítják. A kezét kétségbeesetten szorongatom, nem akarom elengedi ahogy őt sem. Nem halhat meg, csak arra tudok gondolni hogy túl kell élnie. - Kérlek szívem, ne idegeskedj. A te állapotodban nem tesz jót. - suttog halkan. - Nem kérheted hogy ne idegeskedjek. Aggódok érted. - felelem halkan, sírástól remegő hangon. - Tudom, de ha eljött az időm akkor nincs mit tenni. - mondja reményvesztetten. Azt hiszem ő maga sem hisz abban hogy még valaha egészséges lesz. Ez egy komoly betegség, mondhatni a gyógyulásának esélye egyenlő a nullával. - Meg fogsz gyógyulni. - próbálom tartani benne a lelket. - Ahhoz csoda kellene. - sóhajt fel. - Nem adhatod fel apa, így ilyen könnyen nem. - ellenkezek azonnal. - Nem adtam fel Ana, azért ülök itt. De nem vagyok naív, nem hitegetem magam. Csak azt sajnálom hogy ha meghalok te egyedül maradsz. - mondja komolyan. - De nem halsz meg. - jelentem ki ellenvetést nem tűrve. - Christian jó ember. Ha melletted lenne akkor nyugodtan távoznék a másvilágra. - jegyzi meg. - Hagyjuk most Christiant. - legyintek, nem akarok most erről beszélni. - De mi történt köztetek? Nem szereted? - csak azért is belemerül a témába és én most túlságosan sajnálom őt ahhoz hogy ellenkezzek. - De szeretem. - bólintok. - Akkor? - sürget, kíváncsian. - Ez bonyolult apa. Sajnos Christian nem olyan mint amilyennek hittem. A múltban olyat tette amit nem tudok neki megbocsátani. - vonom meg a vállam. Nem akarom konkrétan elmondani miről is beszélek hiszen apa szíve akkor meghasadna. - Azt hiszem tudom miről van szó. - sóhajt fel de én csak a fejem csóválom. - Biztos hogy nem tudod. - vitatom le. - A viszonyáról anyáddal már régóta tudtam...- suttogja, mire én csak megdermedve nézek a szemeibe. A szívem kihagy egy ütemet és képtelen vagyok felfogni hogy mit is mondott az imént. - Te...te...tudod? - döbbenten ülök mellette. - Amikor feleségül vettem Elenat, megtaláltam a mappákat amikben képek és adatok voltak anyádról és Christianról...- kezd mesélni. - Azokat adta át végül nekem. - vágok közbe, de apa tovább beszél. - Amikor elolvastam amiket a nyomozó összegyűjtött és láttam a képeket dühös lettem és azt hiszem kicsit össze is törtem, aztán visszagondoltam arra az időszakra. Édesanyáddal a vége felé már nem volt az igazi a házzaságunk, nem volt boldog és ez fájt a legjobban. Tudtam hogy viszonya van valakivel, mert utána szinte kivirult és többet is mosolygott. De képtelen voltam elhagyni, mert szerettem, annyira szerettem hogy inkább tudomást sem vettem arról hogy van valaki az életében. Csak azt akartam hogy boldog legyen. Sosem gondoltam volna hogy pont Christian a másik férfi amíg meg nem láttam a képeket. Anyád szerelmes volt belé. - szemei elhomályosodnak a megjelenő könnyekktől. - És Christian is szerette őt. - teszi hozzá. - De édesanyád nekem adta a legszebb ajándékot az életben....Téged. - mosolyodik el. - Apa...- zokogok fel és magamhoz ölelem. - Most már érted miért hagytam el Christiant. - mondom zaklatottan. - Nem kicsim. Nem értem. - csóválja a fejét. - Viszonya volt anyával, őt szerette. - ismét elszorul a torkom, sírás folytogat. - Ana! Ugyan azt a boldogságot láttam rajtad amikor együtt voltál vele mint édesanyádon annak idején. - mondja kedvesen, nem tűnik dühösnek. - Christian pedig anyámat látja bennem. - jegyzem meg. - Ez nem igaz. - ellenkezik azonnal amivel meglep. - Láttam milyen fejlődésen ment keresztül amióta megismert téged. Tudom hogy szeret téged, tudom hogy ő az az ember aki mellett biztonságban tudhatlak és aki mellett biztos vagyok hogy boldog életed lesz. - tovább beszél és én egyre inkább ledöbbenek mindazon amit mond. - Hogy tudtál neki ilyen könnyen megbocsátani? - kérdezem őszinte kíváncsiságal. - Nem volt mit megbocsátanom, Ana. Boldoggá tette édesanyádat és téged is. Azt hiszem ez nem bűn. - von vállat. - De apa ezt nem mondhatod komolyan. - hitetlenkedve nézek rá. - Sok év van mögöttem és rengeteg élettapasztalat. Máshogy látom a világot és az embereket mint te. Fiatal vagy még és heves. Én viszont egy vén öregember akit már semmi sem tud meglepni és semmit nem tudok tragédiaként megélni, főleg nem olyan dolgokat amik a múltban történtek. Szerettem édesanyádat ezen semmi nem változtat, ezt már nem veheti el tőlem senki. - mosolyodik el ismét. - Te vagy a legjobb ember apa ezen a földön. Túl jószíved van. - nem értek egyet vele, de elfogadom amit mond. - Idővel te is rájössz majd hogy felesleges úgy élni ahogy mások elvárják. Egy életed van, egy esélyed van boldognak lenni. Gondolj bele egy pillanatra hogy milyen életed lenne Christian mellett....aztán szánj egy pillanatot egy olyan jövő elképzelésére amiben ő nem szerepel. - finoman megszorítja a kezem. Én teszem amit mond és levegő után kapok. Elképzelem milyen lenne ha soha többé nem látnám Christiant. 
- Apa...- ismét ráemelem a tekintetem. - Látod? - mosolyogva simít végig az arcomon. - Te döntesz Ana, de ha rám hallgatsz a boldog életet választod Christian mellett. - jegyzi meg majd folytatja. - Én áldásom adom rátok. Ez ne tartson vissza, én nem érzem úgy hogy elárulsz...sőt...boldog lennék. Az unokám is családban nőne fel. Nyugodtabb lennék abban a tudatban hogy a halálom után sem leszel magányos. Christian jó ember, én kedvelem. - mondja ki végül és tudom hogy őszinte velem. - Komolyan beszélsz? - kérdezem döbbenten. - A legkomolyabban. - bólint ás tudom hogy tényleg így érez. - Szóval szereted? - vigyorodik el, féradt vidámság csillog a szemeiben. - Igen. - vallom be őszintén. - Akkor ideje beszélned vele. - bíztat. - Nem hagylak itt. Most te vagy a legfontosabb. - tiltakozok azonnal. - Ne aggódj, megleszek egyedül is. - elengedi a kezem. - Nem! Veled maradok. - nem engedek az akaratának, képtelen lennék most őt itt hagyni. - És különben is, Elena még keresztbe tehet. - teszem hozzá már halkabban. - Elena már nem árthat nektek. - jelenti ki, amivel újabb meglepetést okoz számomra. - Christian nem törődik már vele, Elena pedig nem tud ártani neked. - ismétli meg önmagát. - Ezt hogy érted? - értetlenkedek. - Elena azért jött hozzám hogy legyen pénze, elszegényedett és persze hogy közelebb kerüljön hozzátok. Már ezt is megtudtam, bár ő nem is sejti hogy tisztában vagyok mindezzel. - nevet fel. - De tettem róla hogy ha meghalok se legyen esélye ellenetek. - ismét megfogja a kezem. - Nekem már semmim sincs. - suttogja. - Nem értelek apa. - felvonom a szemöldököm és úgy várom a válaszát. - Amikor megtudtam hogy beteg vagyok, mindent amim volt rád irattam. Ha meghalok Elena nem örököl semmit, ugyanis már nekem sincs semmim. Minden pénzem, ingatlanok, befektetések egyszóval mindenem a te neveden van. - mondja komoly hangon. - Apa...- elhűlve nézek rá. Sosem érdekeltek az anyagi javak, ezúttal sem. - Tudod hogy nem kell a pénzed. Én nem vagyok anyagias. - jelentem ki miközben szeretettel nézek rá. - Tudom, kicsim. Önálló, független erős nő vagy. Nélkülem is boldogulnál, de te vagy az egyetlen akit a legjobban szeretek ezen a világon. Azt akartam hogy mindenem a tied legyen. Elena pedig nem érdemel semmit. - határozottan beszél. - Szeretlek apa. - ölelem magamhoz. - Én is szeretlek kislányom és büszke vagyok rád. - viszonozza az ölelésem majd a pillanatot megszakítja az orvos hangja aki apámat szólítja. Én sajnos nem mehetek be a vizsgálatra így nehezen de a helyemen maradok. - Itt várlak apa. - szólok az említett után aki csak rámkacsint majd eltűnik a vizsgáló ajtaja mögött. Szinte azonnal összeomlok és zokogás tör rám. Apa még ilyen betegen is csak velem törődik és gondoskodik rólam, ő az őrangyalom és képtelen vagyok elfogadni a tényt hogy talán meg fog halni. Reménytelenül, elkeseredetten, remegő kezekkel veszem elő a mobilom, ahol kikeresem az egyetlen olyan embernek a számát aki most is képes lenne megvígasztalni. - Ana? - egy ismerős mély hang szól a telefonba. - Christian...- zokogok fel. - Mi a baj? - kérdezi aggódva. - A...kórházban vagyok...én...- nem tudok beszélni, a sírás elfolytja a a hangom. - Ana...mi történt? - Christian egyre idegesebb. - Apa beteg. - bököm ki végül. - Ide...ide tudnál jönni? - kérdezem megtörten. - Azonnal indulok. - hallom a hangját majd bontja a vonalat. Tudom hogy azonnal ide siet...hozzám, mert szeret...
Szióka...
VálaszTörlésImádtam ezt a részt. Sajnálom Anat és persze Rayt hiszen ez most egy nagyon komoly helyzet, és becsülöm Rayt hogy bár szinte biztos hogy meg fog halni, még most is csak Ana javát tartja szemelőtt. Érzelmes rész volt és igazán meglepő is, nem gondoltam volna hogy Ray tud Christian és a felesége közötti viszonyról és az is meglepett hogy már tett Elena ellen Ana érdekében. Tetszett! Várom az új részt ღ ღ ღ
Hali
VálaszTörlésNa erre nem számítottam. Ray baromi okos férfi, és ravasz is hiszen amikor megtudta hogy Elena miért ment hozzá feleségül el is válhatott volna tőle, de ehelyett inkább kieszelte hogy ha ő meghal Elena elég rendesen pofára essen. Nagyon tetszett ez a rész. Főleg az amikor Ray maga mondta Ananak hogy az ő helye Christian mellett van pedig tudja hogy a felesége Christiannal csalta őt. Várom a következőt! Ezer millió puszi :)
Hello
VálaszTörlésRay tényleg a legjobb ember ezen a földön. Egy csepp önzőség sincs benne, a saját büszkesége elé helyezte Ana érdekeit. Biztos vagyok benne hogy azért rettenetesen fájt neki amikor megtudta hogy a felesége Christiannal csalta és a mostani felesége Elena is érte rajong, ő még is erős maradt és tudta hogy mit kell tennie. Imádom Rayt, remélem hogy meggyógyul mert nem érdemli meg a halált. Annak pedig örülök hogy Ana felhívta Christiant. Tetszett ez a rész is, csak így tovább ;)
Ciao!
VálaszTörlésJujj de izgi rész volt. Anahoz hasonlóan én is teljesen elhűltem mindattól amit Ray mondott. Nem gondoltam volna hogy Ray mindenről tudott, de ebből is látszik hogy ő figyelmes és Ana miatt nyitott szemmel jár. Szerintem ő az egyik legszerethetőbb ember és minden apának így kellene gondolkodnia. Tetszik hogy Elenat kisemmizte, kíváncsi vagyok az öreglány arcára, ha ezt megtudja. Ana és Christian remélem kibékül. Tetszett. Alig várom a következő részeket :D
Puszedli :D
VálaszTörlésHáát én végig bőgtem. Megszakad a szívem Rayért. Annyira jó ember és olyan szépen beszélt az egész rész alatt hogy minden szava könnyeket csalt a szememben. Annyira jó szívű, és ez a mondata tetszett a legjobban amit Christainról mondott: " - Nem volt mit megbocsátanom, Ana. Boldoggá tette édesanyádat és téged is. Azt hiszem ez nem bűn. " - ezekután már csak két dolgot remélek. Az egyik hogy Ana és Christian kibékülnek, a másik pedig hogy Ray meggyógyul. Nagyon, nagyon tetszett és várom a következő részeket is :D
Szió :)
VálaszTörlésGyönyörű szép volt ez a rész. Ana és Ray között annyira mély szeretet és tisztelet van egymásiránt. Ray csak a lánya boldogságát tartja szem előtt és ezért még Christiannak is megbocsátotta a múltban történteket. Imádtam ahogy Anaval beszélt. Minden szava bölcsességet árasztott: " Gondolj bele egy pillanatra hogy milyen életed lenne Christian mellett....aztán szánj egy pillanatot egy olyan jövő elképzelésére amiben ő nem szerepel (...) de ha rám hallgatsz a boldog életet választod Christian mellett. " Tetszett a rész és várom a kövit <3
Hi :P
VálaszTörlésNahát erre nem számítottam. Ray úgy tűnik tényleg nem hisz a gyógyulásban hiszen már arról is tett hogy ha ő meghal akkor Elenabaromira pofára essen és most már mindene Anaé. Ray ezek szerint lemondott az életről most pedig azon munkálkodik hogy egyszem lánya vagyis Ana, valamint az unokája békében és boldogan élhessen akkor is ha ő már nem lesz. Ray egy fantasztikus karakter, én nagyon megszerettem őt. Drukkolok azért neki hogy meggyógyuljon és persze reménykedek abban hogy most már Ana is megbocsát Christiannak. Ez a rész is szuper lett, tetszett. Siess a következővel :P
Sziaaa
VálaszTörlésA zene tökéletes és a képek is Anaról, a részről már nem is beszélve. Ana és Ray beszélgetése tanulságos volt és rengeteg mindent megtudhattunk. Többek között azt hogy Ray remek ember aki nem a múlt fájdalmaival törődik hanem azzal hogy a lánya és az unokája biztonságban legyen ha ő meghal akkor is és hogy ha ő már nem lesz Ana akkor se legyen egyedül. Szupi rész volt. Gyorsan hozd a következő részt. Puszi ❤
Bonjour
VálaszTörlésVégre hogy kiderült minden. Ray mindent tud és most már Ana is megnyugodhat hiszen Ray áldását adta rá és Christianra ami szerintem Raytől egy nagylelkű és csodás dolog volt. Ana és az unokája boldogsága számára a legfontosabb és tudja hogy Christian jó ember aki megérdemli Anat. Nagyon tetszett a rész és már várom a következőt. Kíváncsi vagyok hogy mi lesz ha Christian a kórházba ér. Nagyon tetszett és várom a következőt ★.★.★.★
Halihó :P
VálaszTörlésOMG! Fantasztikus rész volt, ez a legutóbbiak közül a kedvencem. Ana végre kibékülhet Christiannal és békében várhatják a babájukat. Boldog életük lehet hála Raynek aki még betegsége ellenére is gondoskodott a lányáról. Remélem ezért meggyógyul bár sok esélyt nem látok rá. Sajnálom Rayt azért mert beteg és azért is mert a lánya szerelme volt anno a felesége szeretője, ráadásul még Elena is csak kihasználta őt. Raynek az életben csak az üzletben volt szerencséje és persze az egyetlen őszinte nő aki valóban szereti az a lánya, Ana. Szuper rész volt, várom a többit :P
Szia
VálaszTörlésNagyon tetszik a zene és a képek. Nagyon illett minden a részhez ami pedig csodálatos lett. Sajnálom Rayt és persze Anat is. A beszélgetésük azonban sok mindent tisztázott. Ana szereti Christiant, Ray mindent tud mégis áldását adja rájuk és még Elena ellen is megtette amit kellett. Tehát márcsak Ananak és Christiannak kell kibékülni. Érezhető a történetetn hogy hamarosan vége, kezd minden a helyére kerülni. Nagyon tetszett ez a rész és alig várom hogy hozd a többit. Siess! :)
Szia :)
VálaszTörlésEz a fejezet nagyon tetszett. Anat és az apukáját jó volt együtt látni még annak ellenére is, hogy Ana apukája beteg. Szépen leírtad az érzéseiket és a mély beszélgetésük is tetszett. Ők a tökéletes lány-apa páros, nem szeretném, ha Ana az apukája nélkül maradna. Reménykedek abban, hogy Christiannal kibékülnek, és abban is, hogy az apukája végül jól lesz, hiszen meg kell ismernie az unokáját. Siess a következő résszel!
Puszi :)